Megtörtént a jegyvásárlás, immáron fix jegyem van az április 23-án induló Isztambul-Budapest közvetlen buszra (repjegyet nem lehet már sehol se találni). Úgyhogy Marcsi távozása után egy nappal én is eltávozok és magam mögött hagyom a minaretek és a szőrös férfiak országát. Ámen.
Isztambul állatai
Isztambul állatai egy külön bejegyzést érdemelnek, ugyanis olyat, ami itt megy, még nem láttam. A hihetetlen mennyiségű macskáról már beszámoltam ugyebár: amerre megyek mindenhol pofátlanul döglenek a macskák, akár a járda közepén is képesek nyújózni egyet, de az sem kizárt, hogy egy cipőbolt kirakatában vagy a kocsid tetején alszik a cicus. Nem kell meglepődni, ha a kávézóban a melletted lévő széken egy macska ül, vagy éppen ha a parkban random beletelepedik egy az öledbe (true story). Olyannyira hozzátartoznak ezek a macskák a városhoz, hogy az iskolában mindenhol tanítják, hogy az utca állatait etetni és gondozni kell, illetve télen szórólapot tesznek a kocsikra, hogy mielőtt elindulnak, kopogtassák meg a kocsit, mert olyannyira halkak már a legújabb motorok, hogy a kocsi alatt alvó cicus, nem biztos, hogy felébred rá és ha a elindul az autó, ott bizony valaki lapulni fog. Amerre csak járok, száraz eledelt látok kirakva, amiből vagy éppen egy macska falatozik, vagy csak fekszik mellette egy, mert már annyira tele van a hasa, hogy csak dögleni tud. Hihetetlen pofátlansággal napoznak egy-egy kerítés tetején vagy éppen ejtőznek egyet a legforgalmasabb utca zöld területein.
Kutyusok is vannak ám, méghozzá hatalmasak! Nagyjából mindegyiknek van biléta a fülében, ugyanis ha egy kóbor kutyát látnak, amelyik nem visel cédulát, akkor hívják a sintérséget, elfogják a kutyát, ivartalanítják és beoltják, majd ugyanott szabadon engedik, ahol elfogták. Hogy ki fizeti mindezt? (Mert azért valljuk be, van, aki ezekre még a saját kutyájáért sem képes, mert drágállják az orvost.) Hát az isztambuli önkormányzat! Úgyhogy kérem, megy itt a szervezettség, mindenki odáig van a kis/nagy négylábúakért és ezek az állatok, nem kóbor vándorállatok, hanem ezek Isztambul állatai.
Napi cicus:
Ő a kedvencem. :) Ilyen az "én" Kormim is. Vagyis a szomszéd macskája. :)
VálaszTörlésaz én Pedro cicám is pont ilyen ^^
TörlésKét kérdés :)
VálaszTörlés1.Hova ezután?
2.Nem akartak marasztalni, miután meglátták, hogy a kis Babérlevél kezd hozzád nőni?
1, hát megy nagyban a családkeresés, de egyelőre semmi konkrétummal nem tudok szolgálni, valahol európában szeretném még azt a pár hónapot tölteni amíg nem kezdődik a suli
Törlés2, áhh, sztem ha meg is gondolnák magukat, kizárt hogy lenne pofájuk marasztalni miután már egyszer közölték, hogy akkor ennyi volt. plusz a vízum miatt nem igazán van lehetőségük gondolkozni mert ha maradnék, akkor meg kell hosszabbítani a vízumot, amire már kb 3 héttel ezelőtt időpontot kellett volna kérni, különben büntetést kell fizetni, ami megintcsak pénz ugye.. szal kizárt, hogy meggondolják magukat vagy hogy marasztaljanak. később nem kizárt, hogy meg fogják bánni, sőt, néha szerintem már most bánják, de már nincs mit tenni
u.i.: örülök h te is visszatértél végre a blogíráshoz ;)