Kedden alap, hogy elmentünk a török-magyar meccsre, főleg, hogy a Fenerium stadion tőlem kb. 15 perc gyalog. Rengeteg magyar csődült össze hatalmas zászlókkal, mindenki nemzeti színekbe öltözve stb. A vendék szektor egy elkerített rész volt, olyannyira, hogy minket még egy háló is körülvett. Nyilván ennek kettős célja van: egyrészt, hogy ne dobálhassunk be semmit a pályára (na nem mintha előtte nem vettek volna el mindenkitől minden flakont, aprópénzt (!!!), öngyújtót) illetve hogy minket se dobálhassanak meg a török szurkolók. Durvább átvizsgálás volt, mint a reptéren: tapi mindenhol, zsebek és táskák teljes átkutatása stb. Végig ment a szurkolás, éneklés, de hát a több ezer törököt nyilván nem sikerült elnyomnia egy saroknyi magyarnak. Eszméletlenül szurkoltak a törökök, a stadion két oldala felváltva énekelt és dobolt mindezt sálak lobogtatásával és fényeffektekkel megfűszerezve. Mondanom sem kell gondolom, hogy halvány gőzöm sincs a focihoz, ha gólhelyzet vagy gól volt, azt én is izgalommal követtem, hogy egyesek miért kaptak sárga lapot, a mai napig nem tudom. A hangulat mindenesetre fantasztikus volt, hihetetlen, hogy néhány magyar csak azért utazott egészen Isztambulig, hogy megnézhesse ezt a meccset élőben! Persze azért gondolom utána egy kis városnézéssel is egybekötötték a kirándulást, bár kifogták sajnos az esős időt.
A meccs vége felé bemondták, hogy a magyarok még maradjanak bent a stadionban a játék vége után 15 percet. Értsd: különben lehet, hogy ha már a pályán nem tudtak, akkor az utcán vernek szét a törökök. Ahogy vége lett a meccsnek, mindenki lemondta magáról a piros-fehér-zöld zászlót, nehogy összetűzésbe keverjünk a szurkolókkal annak ellenére is, hogy a stadion előtt egy hatalmas plakát hírdette magyarul és törökül: "Mindannyian Attila unokái vagyunk."
A 15 percből végül több is lett, szó szerint nem engedték, hogy kimenjünk, amíg el nem oszlik a török tömeg. Kint is rengeteg rendőr volt még, ilyenkor akkora készültségben vannak, hogy kizárt, hogy bármi is történjen.
A többiek még utána elmentek sörözni, de én kihagytam a dolgot, mert már délután is majd elaludtam játék közben a gyerekkel és az esőben nem akartam még a meccs után járkálni. Másnap kiderült, hogy jól is tettem, ugyanis egész napos program várt rám. Az anyuka közölte, hogy mindannyian együtt töltjük a napot, elmegyünk egy bevásárlóközpontba és "csapunk egy szuper napot". Namost ez számomra azt jelenti, hogy megyünk lopni ugyebár. Annyira nem említették meg se a cipőket, se a lopást, se semmit egész reggelinél és odaúton, ehelyett mozizást emlegettek meg shoppingot, hogy tényleg kezdtem azt hinni, hogy csak szimplán egy "szuper napot csapunk". De gyanús lett, hogy túl messzire megyünk, pedig az ázsiai oldalon is vannak plázák, aztán pedig belegondoltam, hogy olyan hogy az apuka nem dolgozik akár csak egy napot is, hogy a családjával tölthessen egy kis időt? Áhh, ugyan!
Be is bizonyosodott a sejtésem, egy kávézás után irány a Deichmann. Ismét egymás után hatszor kellett bemennem és figyelnem a dolgokat illetve elhozni 1-1 cipőt, de eddig sosem sikerült hatszor lopnom, mert vagy felfigyeltek rám és már nem tudtam lopni vagy becsipogott a cucc, mert félrecsúszott a táska spéci bélése. A harmadik alkalommal már odajött hozzám az eladó, beszélgettem vele egy kicsot, ugyanis ő is ott volt a keddi meccsen. Persze a beszélgetés úgy nézett ki, hogy ő törökül zagyvál én pedig próbálom kivenni a kontextusból, hogy mit is akar, majd pedig angolul válaszolok. De legközelebb nem is fogok szarakodni az angollal, pont ugyanannyira érti, mintha magyarul beszélnék. Ezután az apukával azt hittük, hogy többet már nem fogok tudni lopni, mert megjegyeztek, hiszen szóba is elegyedtünk, ám mind a hatszor el tudtam hozni 1-1 pár cipőt. Vagy ők voltak a bambák vagy én lopok túl jól :P Apuka utána ment is a szatyor cipővel lecseszni a bandát, mi pedig átmentünk egy másik plázába, ahol eltöltöttük az egész délutánt, ugyanis apukának addig dolga akadt. Járkáltunk, ettünk, kávéztunk stb. Viszont a végére már konkrétan fájt a fejem, ha meghallottam Babérlevél hangját, ugyanis a kis gyerekek valahogy képtelen halkan/normális hangnemben beszélni és egész nap üvöltött a fülembe, hogy "GUCK MAL, GUCK MAL, HÉDI GUCK MAAAAAAAAL!" Egész nap le se lehetett lőni és a nap végére már nagyon untam, hogy ő most mikor varázsol belőlem tündért vagy mikor nem. Későn értünk haza, ráadásul végül komp+taxi kombóval kellett hazajönnünk, ergó full feleslegesen vártunk 5 órát az apukára, ugyanis mint kiderült, neki még 10-től este egy továbbképzést kellett tartania. Hullaként estem be az ágyba és nagyon reménykedek, hogy hétvégén nem fog esni az eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése