2013. március 4., hétfő

Heti összefoglaló


Szerdán elmentünk Mártival halat enni egy miniétterembe. Mondanom sem kell, hogy telezabáltuk magunkat, főleg, hogy én még előtte itthon is ettem, mert anyukára rátört a sütés-főzés és kenyeret is sütött, amit kötelező volt kipróbálnom! (Nem volt rossz, de valamiért szerintem nem illik bele az ánizs :P )


Így néztem ki, amikor megláttam, hogy még rajta van a feje (gyorsan levágtam és letakartam egy szalvétával)


A csütörtöki történéseket, miszerint kirúgtak, nem lehet überelni. Egyértelműen sorsfordító volt az a kis beszélgetés az anyukával. Jópár napig kerülték ők is és én is a témát. Én azért, mert csak akkor akartam erről beszélni, ha már eldöntöttem, hogy mihez kezdek, nekik pedig nyilván kellemetlen volt a dolog, hogy felborították az univerzum rendjét. Na és persze a terveimet és az övékét is ezzel együtt. Gyorsan kellett dönteniük, ugyanis a vízumom április 24-én lejár és a tartózkodási engedélyhez már azon a héten időpontot kellett volna kérni. Ők úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, én pedig úgy döntöttem, hogy ez csak egy újabb lehetőség az életemben: itt hagyom Isztambult és továbbállok.

Jelenleg családkeresési-láz folyik: ismét regisztráltam az aupair world-re és május közepétől (mert azért otthon is szeretnék 2-3 hetet eltölteni) ismét útra kelek, hogy egy újabb várost (országot) és kultúrát fedezhessek fel. Hogy hol, kinél és hány gyerekkel, az még nagyon képlékeny.

Pénteken Mártival és egy Timi nevű lánnyal találkoztam. Timivel most találkoztunk először, itt gyakornokoskodik Isztambulban. Illetve gyakornokoskodott, ugyanis aznap őt is kirúgták, úgyhogy ittunk rá egy-egy sört és megbeszéltük a "hogyan tovább" témákat.

Szombaton reggeli után elindultunk Mártival a besiktasi piacra, ami egy hatalmas bazár Andi lakása közelében. Jött velünk Emese is, aki már ötödjére van Isztambulban, úgyhogy gyakorlott turista. Mondanom sem kell, hogy az 5 lírás felsők asztalánál majdhogynem tömegverekedés tört ki, hihetetlenek ezek a "kamionról leesett" hiperolcsó áruk! Andinál még megvacsoráztunk, majd nekiálltunk az Emese által hozott egri bikavérnek. Kezdhet szidni mindenki, ugyanis az este végére a tömött buszon a bikavér egy zacskóban kötött ki... A mai napig állítom, hogy ha nincs dugó a Boszporusz-hídon (éjfélkor) és nem indulunk el nagy hévvel, majd fékezünk le két méter múlva percenként ismétlődve, akkor nem fordul fel a gyomrom és én is megúszom zacskóbahányás nélkül.

Mindenesetre másnap korán felkelt mindenki és nekivetődtünk egy spontán kirándulásnak négyen csajok. Az első állomás a Beylerbeyi palota volt, a török szultánok nyári rezidenciája:







A második állomás a Kücüksu-kastély volt a Buszporusz partján, ami a szultánok, majd később Atatürk "meeting room"-ja volt:










A harmadik állomást keresve már ugyancsak megéheztünk, úgyhogy magunkhoz vettünk egy kis köftét, ami egy török étel, olyasmi, mint a fasírt. Ajándékba teát és egy kis édességet is kaptunk. :)
A harmadik állomásunk Beykoz volt, ahol egy kis dombra felérve gyönyörködtünk a kilátásban, nameg ittunk egy-egy kávét (én shalepet, török tejes-fahéjas ital) az ottani kávézóban.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése