2013. március 1., péntek

"Van egy rossz hírem"


Így jött be az anyuka a szobámba, majd folytatta:
- Meg kell válnunk tőled...
- HE?
- Az a helyzet, hogy tökéletesen meg vagyunk veled elégedve, szeretünk téged és jól végzed a munkád, de valamiért Babérlevél nem tud téged elfogadni. Nem szabadna senkit sem megütni és nem szokott vele ennyi probléma lenni. Normális esetben kétszer ha egy héten le kellett valamiért szidnunk, de modtanában több vele a probléma. 
- Nem lehet, hogy egyszerűsen csak nő? Úgy értem, ez az a kor, amikor a gyerekek elkezdenek dacolni egy kicsit, akár hazudozni is.
- Nem tudjuk, hogy ez mi miatt lehet pontosan, de arra gyanakszunk, hogy Babérlevél nem tudott téged elfogadni. Lehet, hogy azért, mert neked a német nem az anyanyelved és nem tudtok önfeledten belemerülni a játékba. 
- Akkor a következő óper mégsem Angliából lesz?
- Nem tudjuk még, nekünk is nagyon új ez még, először veled szerettünk volna beszélni, még nem néztünk új lány után. Szeretnénk ha április végéig itt maradnál.
- (MÉG JÓ, elvégre április 12-re már megvan Marcsinak a repjegye, amit éppen aznap reggel közöltem a szülőkkel is!)
- Téged sem akarunk cserben hagyni, illetve nekünk is szükségünk van a segítségre. Mrs. Fejkendő sem tud most jönni, Mr. Deichmann van, hogy napokra elutazik, nekem is dolgoznom kell, úgyhogy szükségünk van rád - folytatta.
- Akkor nem probléma, hogy április végéig itt lennék?
- Dehogyis, sőt! Amikor ovi van, akkor végülis napi 2-3 órát töltesz Babérlevéllel, ami nem olyan sok, minden mást pedig nagyon jól csinálsz. Ezért is válunk meg tőled olyan nehéz szívvel, de muszáj volt erre a döntésre jutnunk. Amíg ovi van, elleszel vele, csak attól tartunk, hogy ha ez így tovább folytatódik, akkor a nyári szünetben sokkal több probléma lenne és ez nem tenne jót senkinek sem. A lányunknak sem jó, hogy ez a helyzet áll fent, neked sem és nekünk sem, mert így mindenki csak boldogtalan lesz.
- Igen, értem amit mondasz és jogos.
- Úgyhogy tényleg nehéz szívvel válunk meg tőled. Ha a továbbiakban szeretnél valahol dolgozni, támogatunk mindenben. Maradhatsz Isztambulban vagy mehetsz akár Németországba is, természetesen segítünk minden és nyugodt szívvel ajánlunk téged bárkinek, hiszen tényleg nem veled van a baj. Tulajdonképpen ez senki hibája sem. Egyszerűen csak...
- Nem illünk össze Babérlevéllel?
- Igen, valahogy így. Úgyhogy tényleg szívesen írunk ajánlást is és írunk alá bizonyítványt, hogy itt dolgoztál és mik voltak a feladataid.
- Még nem tudom, mihez kezdek, még át kell gondolnom.

És ez így is van, még át kell gondolnom. Haragudni nem tudok a családra, mert a gyerekük az első, ugyanakkor én valamennyire kívűlről látom a helyzetet és biztos vagyok benne, hogy csak arról van szó, hogy a gyerek nem fog mindig aranyos, soha problémát nem okozó kislány maradni. Jön a dac, a hiszti, az "elég nagy vagyok már mindenhez" téma stb. Úgyhogy kíváncsian várom a folytatást, hogy mit hoz az élet. Neküik és nekem, április végétől immáron külön utakon.

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. hát igen, erre én sem számítottam..

      Törlés
  2. Válaszok
    1. már mindenki az "ezutánt" tervezgeti, úgyhogy nem hiszem. de mostmár ne is játszadozzanak semmilyen gondolattal mert csak összezavarnak :P

      Törlés
  3. pótolom a lemaradásomat... Hát Ildi ez meglepett engem is. Na de nem féltelek azt azért hozzá, kell, hogy tegyem!;)

    VálaszTörlés