Családi fronton

Hogy változott-e a helyzet mióta felmondtak nekem?

Kezdjük apukával, akivel lényegében alig találkozok. Nincs olyan hét, hogy ne menne el napokra valamelyik másik városba dolgozni (még az is lehet, hogy másik családja is van Törökország egy másik pontján :P), de ha Isztambulban dolgozik, akkor is ritka, amikor vacsorára hazajön. A hétvégéket itthon tölti mindig, akkor viszont én húzok el itthonról, úgyhogy vele egyáltalán nem alakult ki semmilyen kapcsolat: élünk egymás mellett, köszönünk a másiknak és tulajdonképpen ennyi.

Anyukára továbbra sem tudok egy rossz szót sem mondani (azon kívül, hogy hízlal engem mint egy libát): mindig kedves, programokat ajánl, mesél a szokásokról, az országról, a városról, a fiatalkoráról, szóval mindenről. Érdeklődik irántam, a magyar kultúra, magyar ételek felől, sokat szoktunk beszélgetni vacsoránál, nap közben vagy éppen amikor ritkán együtt hozzuk el a gyereket, esténként hoz be nekem egy kis nasit stb. Az előző fogadó családommal ellentétben, neki nem esik nehezére felkecmeregni a gép elől és csinálni is valamit. Mióta nem jár hozzánk a takarítónő, állítom, hogy tisztább és szebb a lakás.

A gyerektől még a mai napig tartok egy kicsit, hogy mikor hülyül be, de az esetek 90 százalékában kedves, aranyos, odabújik hozzám, szépen játszunk stb. Aztán persze olyan is van, hogy az iskolában felgyülemlett dolgokat rajtam vezeti le, ugyanis csak ő Führerin és nem akadhat ki vagy sírhat mindenki előtt. A játszótéren is megfigyeltem, hogy a kisebb gyerekekkel barátkozik, hiszen olyankor ő a nagylány, tehát az van és úgy, amit és ahogyan ő akar. Megszokott, elfogadta, hogy én már nem Stella vagyok, aki azóta vele volt, mióta az eszét tudja. Az már más dolog, hogy Stella meglátogat minket Húsvétkor és előre tartok tőle, hogy az elmenetele után megint bepöcsül a kis Babérlevél.

Mozgalmas heteknek nézünk elébe: meglátogat minket Stella, majd az anyuka anyja is, Timi elhagyja Isztambult és hazautazik, a családdal elutazunk Izmirbe (bár nem tudom, ezt valóban véghez viszik-e, vagy csak terv marad), jön Marcsi látogatóba, születésnapom lesz, majd Andinak lesz születésnapja és végül nekem is itt kell hagynom ezt a hihetetlen várost.