Gondolom mondanom sem kell, hogy ismét csak eseménydúsan telt a hét. A kislányt, mint akit elvarázsoltak, megint cuki-muki lett, mint annak idején Budapesten volt illetve mint ahogyan őt a szülők és az előző óperek leírták. A képlet egyszerű: a kislány megszokta, hogy Stella, az előző lány bizony nem jön vissza, helyette itt van Hédi, akivel úgy tűnik szintén el lehet szépen játszani.
Kedd és csütörtök kivételével én viszem a kislányt az oviba és minden nap én is hozom haza. Már nincs "Anyaaaaa, te is gyere veleeeem" és "Anyaaaaa, én veled akarok maradni" hiszti reggelenként, hanem szépen elmegyünk az oviba, közben dalolászik a gyerkőc és számoljuk, hány macskát látunk út közben. (Sokat!)
Csütörtökök anyukával mentem a bazárba, pénteken viszont Mártival és Timivel látogattam el az anyagbazárba. Mindenhol gombok, cérnák, anyagok, díszítő kellékek, minden amit el tud az ember képzelni. Egy kreatívkodós embernek ez a kánaán!
Délután a gyerkőccel hazafelé még a játszótérre is elugrottunk. Végre nem otthon voltunk, ahol anyuka minden egyes szavamat hallja. Ami alapból nem lenne baj, de amikor a gyerek megkérdezi, hogy "Miért van az orvosoknak olyan izé a szájuk előtt? vagy éppen "Nagyon rossz, amikor a baba kijön a hasadból?", akkor nem akarom, hogy az anyuka hallja, ha netalántán hülyeséget hordok össze.
Nagyon szépen eljátszogatott a játszótéren, voltak más gyerek és szülők is. Persze mindig mindenki azt hiszi, hogy én vagyok Babérlevél anyja, de nem hibáztatom őket, pontosan úgy nézek ki, mint egy kisgyerekes anyuka: kényelmes cuccok, lestrapált fej. Majdnem beszóltam a többi anyukának, akik éppen krétával rajzolgattak az aszfaltra, hogy ne csináljanak ilyen szép dolgokat, mert a gyerekükben csak gyűlik és gyűűűűlik és aztán egyszer csak soha többé nem akarnak majd rajzolni és haragudni fog az egész világra, amiért ő még nem tud ilyeneket!!!
Szombaton Timivel ellátogattunk a Miniatürkbe, ami egy hatalmas kert Törökország nevezetességeinek a méretarányos kicsinyített másával. Hihetetlen maga az ötlet, már tervezgettük is, hogyan nézne ki egy mini Parlament, egy mini Egri vár vagy éppen egy mini Nagytemplom stb.
Sütkérező gyíkok
Boszporusz-híd
Leander-torony
Galata-torony
Hagia Sophia
A kellemes kis kúltúrálódás után felfedeztük a go-kart pályát is a Miniatürk mellett, úgyhogy befizettünk rá és száguldoztunk egy kicsit. (A könnyem is kicsordult a menetszéltől!)
Persze az estét is muszáj volt valahogy eltölteni. Márti ki volt akadva, hogy már két hete nem táncolt, úgyhogy elmentünk a Cambasba, ami nekik régi törzshelyük volt. Mondanom sem kell, hogy megint az ötödiken volt a buli. Nem tudom, hogy tesznek majdnem minden szórakozóhelyet az emeletre. Velünk szemben meg végig lakóházak, úgyhogy a füldugó ott tutira alapkellék. Eszméletlen jó volt a hely is és a zene is, végre nem a rég elnyűtt retró, hanem mai modern zenék. Persze azért bejátszottak néha egy-egy YMCA-t és Black velvetet, de amikor már belelendültünk, onnantól már mindegy volt.
Úgyhogy széttáncolt lábakkal értünk haza és próbáltuk magunkat kialudni, ugyanis vasárnap pedig a két magyar erasmusos sráchoz voltunk hivatalosak egy vizipipára. Kész magyar delegáció jelent meg Pistinél és Attilánál, ugyanis Timiéknek még előző nap sikerült összeszedniük még egy magyart egy erasmusos házibuliban, úgyhogy még egy pár taggal bővült a magyar banda.
Kilátás a srácok lakásából:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése