Hétfőn este magyar vacsorára voltunk hivatalosak egy étterembe. Anyukától el is kérezkedtem, hogy már 6-kor elindulhassak, mert a vacsora 7-kor kezdődik. Szerencsém volt, még 6 előtt picivel el tudtam indulni, gyorsan be egy dolmusba és irány a kikötő, ahonnan indul a buszunk. Namármost a busz úgy döntött, hogy nem úgy közlekedik, ahogy az interneten állt, úgyhogy megint csak dolmusba be és irány Üsküdar. Egyszer csak bedugult az egész mindenség és nem hogy lépésben haladtunk, hanem egyáltalán nem haladtunk. Egy járókelő odaszólt a sofőrünknek, hogy baleset volt, senki nem megy még egy darabig sehova. Na ilyenkor jön az, hogy a dolmus útvonalat változtat. Egy kis utcában voltunk és már álltak mögöttünk egy csomóan, amikor kiszállt a sofőr, hátraszólt mindenkinek, hogy baleset van, tolassanak vissza és menjenek a kis utcákban. Így tettünk mi is, úgyhogy még szerencse, hogy nem indult a buszunk, mert azzal még órákig ott álltunk volna, így viszont továbbszáguldoztunk és megérkeztünk a Leander-toronnyal szembeni étterembe. A többiek már ott voltak és viszont láttam jópár arcot a farsangról is.
Baromi furcsa volt, hogy újra magyarul beszél körülöttem mindenki és mindenki érti, amit mondok (az emberek kibeszélése kizárt). Egy magyar séf főzött, külön erre az alkalomra jött el. Svédasztalos vacsora volt, úgyhogy szedtem magamnak töltött káposztát, fasírtot, lencse salátát, majd a végén ettem (volna) egy túrós rétest is és egy zserbót. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy az egész úgy el volt b*szva, mint annak a rendje. A töltött káposzta nagyon durván savanyú volt, a túrós rétes nem tudom miből készült, de tuti, hogy túrót azt életében nem látott, illetve a többiek mondták, hogy a leves is szar volt. A vacsora végén közölték, hogy "az ételek természetesen a török hitvilág számára is elfogadható módon készültek", úgyhogy választ kaptunk a "vajon miből van a töltött káposzta?" kérdésünkre. Mint kiderült, pulykából volt, a fasírtgolyó pedig kecskéből (a pörkölt meg gondolom marhából).
Ha az ételek nem is (még szerencse, hogy ingyen volt), a hangulat nagyon jó volt, megint sokat beszélgettünk és nevettünk. Hazafele úton pedig beült egy feka tesó mellém a buszon és szóba elegyedtünk angolul (aznap már nem ő volt az első, aki meghökkent, hogy nem török vagyok, merthogy "egy az egyben török arcod van"). Már meg sem lepődök, ha valaki csak úgy random szóba elegyedik másokkal, legyen az külföldi vagy éppen török. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése