2013. március 19., kedd

Hóbortos hétvége


A péntek esti program burzsuj sajtkóstolás volt Andinál. Hanna, a német csaj hozott egy üveg fehér bort és kb. 6-8 féle különböző sajtot, úgyhogy mint valami hozzáértő ínyencek eszegettük a finomabbnál finomabb dolgokat. Főleg, hogy Andi még sushit is csinált, amit ugyancsak most sikerült életemben először megkóstolni (és egyben megtanulni elkészíteni). Rögtön el is meséltem nekik is az aznapi történéseket, miszerint Babérlevéllel épp a szobámban gengeltünk és próbálgatta a gyűrűimet, amikor is ő úgy döntött, hogy férj és feleség leszünk, a bárány pedig a gyerekünk, úgyhogy rajta is maradt egy gyűrű és egy rajtam is. Vacsoránál is hordtuk, közben a barit is etettük néha (sikeresen belenyomta a fejét a paradicsomlevesbe) majd vacsi után pakolászni kezdtünk.
- Megyek kakálni.
- Jó menjél, majd szól, ha kész vagy - szól oda az anyja.
- De Hédi! Ne aggódj, nem fogom beleejteni a wc-be a gyűrűdet.
Én csak nevettem, mert eszembe sem jutna, hogy azon a számára kis leszűkített wc ülőkéről képes lenne beleejteni a gyűrűmet. Gondolom, már tudjátok mi történt...
- Hédi! Mennyire volt fontos neked az a gyűrű? - ordít ki az anyuka nekem a konyhába.
Ha tudnád, hogy ezt a gyűrűt annyira imádom, hogy amikor megkaptam az elsőt még vetettem anyával ebből 8 másik színűt is...
- Hátőőő, eléggé szeretem...
- Nem tudom, lehet most el kell tőle búcsúznod... De ha fontos, akkor megmentjük!
- Hát próbáljuk meg. - mondtam, majd amikor megláttam, hogy a gyerek szarja mellett konkrétan ott ázik a gyűrűm, akkor mondtam anyukának, hogy hagyja csak. Ekkorra viszont már hozta is a hurkapálcát, hogy kiszedje nekem, ugyanis nem ért hozzá a gyerek ürülékéhez, de azért nem túl gusztusos a wc-ből gyűrűt halászni, főleg, hogy utána én még azt hordani szeretném. De anyuka egy fuckin' HERO volt, ugyanis kihalászta nekem, én rányomattam egy liter domestost és közös erővel újra hordhatóvá varázsoltuk a gyűrűmet.

Közben itt is beköszöntött hétvégére a hideg. Na azért a hó ezt a régiót messziről elkerüli, de azért nem volt túl kellemes, hogy a hét közepén még 25 fok volt nap közben, hétvégén pedig 7 fok volt és ehhez persze szél és eső is társult. Ám ez sem tántorított el minket attól, hogy elmenjünk a szombat délutáni kézilabda meccsre, ahol a török Besiktas csapata játszott a német Magdeburg ellen. A meccs végére sem sikerült eldöntenem, hogy kinek szurkolok, bár tény, hogy a németek sokkal jobban játszottak. Nem értek a sporthoz, egy kézilabda mérkőzést sem láttam még, de a németek sokkal gyorsabbak és cselesebbek voltak, úgyhogy 17-27-re nyertek is.


A kemény mag, akik folyamatosan énekeltek, doboltak, őrjöngtek és keltették a hangulatot:

Atatürk fotója természetesen a falon:

(Meg kell, hogy jegyezzem, hogy ekkora személyi kultuszt még életemben nem láttam, pedig jártam már jó pár helyen. Mindenhol ott van a szobra, a festménye, a fotója vagy bármilyen más formában való megörökítése. A bazárban láttunk Atatürk fejével ellátott gyűrűt, az aláírásával díszített fülbevalót, de ő néz vissza rád a pénzről is és az összes lakásban ott van a bekeretezett képe a falon vagy leng az erkélyről a török zászló, aminek az egyik felét ő foglalja el.)

Utána visszamentünk Kadiköybe, hogy még legurítsunk egy sört Márti hétvégi vendégeivel, Tomival és Mesivel. Ők Ankarában dolgoznak/tanulnak és egy hétvégére lejöttek Isztambulba. Ki is fogták a szar időt, de ennek ellenére vasárnapra terveztünk egy Dolmabahce palota látogatást. Márti már volt ott, úgyhogy hárman mentünk. Ez a palota a szultánok lakhelye volt régen, aztán meg persze Atatürké. Gyönyörű bútorok, csillárok és szőnyegek voltak. Találtunk egy csomó magyar vonatkozási festményt, pl. az Egri vár ostromát, a mohácsi csatát stb. Persze mindegyik kép a magyarokat a földön fekve holtan ábrázolta a törököket meg keményen mindenkit eltiporva. Kíváncsi lennék ugyanezen témák magyar feldogozására is :P. Bent sajnos nem lehetett fotózni és az idegenvezető még elnézést is kért a diszkriminációért, ugyanis amikor évekkel ezelőtt ott járt a miniszterelnök, neki azért meg volt engedve a fényképezés, úgyhogy ellőtt egy sor poént, hogy ezért éri meg miniszternek lenni és hogy talán majd legközelebb. Megnéztük a palotát, majd a háremet is. Itt voltak a hamamok (török fürdők), női társalkodók és persze a szultán hálószobája, ahol a nőket fogadta.





Első Hitler-cica fotóm Isztambulban:


És jelentem, 250 euró havonta Isztambulban semmire sem elég. Rengeteget kell közlekedésre költeni illetve a látnivalókban a belépőre (pl. a Dolmabahce palotába 30 líra volt a beugró). Úgyhogy ebben a pár hétben még kipótolom én azt magamnak, ugyanis elég sűrű a program, ugyanis nem 7 hónapom van képet kapni a városról, hanem csak 3, ebből is már csak pár hét.

Folyamatban van a török kaják kipróbálása is! Mindenféle döner, iskender, gözleme, börek és még oldalakon keresztül sorolhatnám (már ha tudnám mindnek a nevét persze).

1 megjegyzés: