2013. március 6., szerda

Bolondokháza


A hétfői nap már önmagában katasztrofálisan sikeresedett. Kezdődött azzal, hogy az anyuka bekopogott a szobámba:
- Öhm.. Ami még nekem feltűnt... hogy amikor Babérlevéllel rajzoltok, festegettek vagy barkácsoltok, akkor túl szép dolgokat csinálsz.
*Továbbra is kérdőn nézek rá*
- És ő még ilyeneket nem tud. Arra is gondoltam, hogy ez is egy problémaforrás lehet, hogy túl szép dolgokat csinálsz. És ez neki akkor még abban a pillanatban nem feltétlenül esik le, de később csak gyűlik, gyűlik és utána már nem lesz kedve veled kreatívkodni, mert érted... túl szépek a rajzaid.
- Hát pedig rajztehetségem nem sok van.
- De amit csinálsz, az számára már nagyon szép. 
- Ühüm, értem.

Úgyhogy akármennyire is felb*szott a tény, hogy anyuka jelenleg még a kákán is csomót keres, mert drágalátos kislánya elért a dac-korszakhoz, ám legyen, ezentúl kizárólag krix-kraxokat fogok gyártani valami hiperszuper frissen kikevert fosbarna színnel, majd nyálcsorgatva tolom büszkén a kiscsaj orra alá, hogy "Nimáááá mit rajzoltam!".

Marcsi barátnőm reakciója a kis szösszenetre: Tudod mit? Ezentúl ne egyél késsel, villával, mert a gyerek még olyat nem tud és szarul érezheti magát emiatt! Vagy! Ki se töröld bmeg a segged, mert a gyerek még azt se tudja és nehogy már rosszul érezze magát!!!

Azt kell, hogy mondjam: JOGOS!

Majd folytatódott a hétfő egy olyan hisztivel, amilyet még itt nem éltem át: a gyerek játszani akart az iPad-jén (ismétcsak három felkiáltójel), de az anyja azt találta mondani, hogy mostanában túl sokat játszik vele, úgyhogy majd csak vacsora után játszhat vele egy fél órát. A kislány olyan hisztibe kezdett, hogy féltem, az anyuka a végén tényleg odaadja neki az iPad-et, de NEM! A kiscsaj egy órán keresztül sírt, ordított amíg végül kimerültem bealudt a kanapén.

Ma az anyuka megkérdezte, hogy nagyon kimerítő-e számomra a Babérlevéllel eltöltött idő?
- Nem, miért?
- Csak úgy kérdezem. Mert, azt hiszem, jobb lett a helyzet egy kicsit, nem?
Nahát, ki gondolta volna, hogy a másfél évig mellette levő óper után majd valamit nehezebben fog elfogadni? Főleg, hogy ő volt az eső lány, akit tényleg felfogott a jövetelétől kezdve a távozásáig mindent. És nahát, ki gondolta volna, hogy egy hónap után valószínűleg meg fog szokni a kislány? Nahát, nahát, mik vannak...



Egy falkányi macskával találkoztam a tengerparton:







2 megjegyzés: