Lopni, megyünk lopni

Végre elkezdődött a várva-várt ovi! Többnyire most már nap közben is szabad vagyok, bár ez korántsem azt jelenti, hogy kevésbé fárasztó a dolog. Ugyanis eddig én nap közben lefárasztottam a gyereket, este pedig került az anyukához, mostanra viszont én kapok egy ovi által lefárasztott gyereket. De szerencsére mostmár jön a jó idő, így ovi után tudunk a gyerekkel kettesben játszótérre menni vagy akárhová, csak szülők nélkül.

A reggeli "pöcsfej-időszak" egyre inkább rövidül, illetve kimaradozik. Hétfőn például a nevemet kiáltva vágódott az ölembe. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől: már fel voltam készülve az "Ő nem ülhet ott" jellegű hisztikre.

Most még együtt visszük és hozzuk is a gyereket az anyukával 1-2 hétig, utána pedig rám hárul ez a nemes feladat. Amúgy a többi gyerek tovább marad az oviban és a kislány is maradhatna tovább, de az anyuka szeretné, ha a gyerek több időt töltene itthon (nem értem miért, hiszen este 6-ig ő úgysem tud vele foglalkozni). Mondanom sem kell, hogy a gyerekek eltanulják egymástól a hülyeséget, így persze rögtön félévkezdéskor a Gandam style-t énekelve jött haza (látni kellett volna)! Az anyuka pedig közölte, hogy másnap Mr. Deichmannak dolgozok... Mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent:

Három üzletbe vitt el az apuka és három teljesen különböző dolgot tapasztaltam: az első üzletben csak két dolgozó volt, ennek ellenére harmadjára már nem tudtam semmit sem elhozni, ugyanis a férfi folyamatosan követett. Nem feltűnően, de valahogy éppen ott pakolászott, ahol én is voltam. A második üzletben egy cipőt sem (!!!) tudtam elhozni, sőt az egyik dolgozó még a segítségét is felajánlotta. Nekem kicsit gyanús volt, hogy fülest kaptak az előző bolttól, mert folyamatosan figyeltek, de végül is nem derült ki, hogy valóban ilyen jó csapat volt-e vagy csak telefont kaptak, hogy vigyázzanak a leopárd mintás sálas, fekete kabátos lánnyal. A harmadik üzletben is sikerült eltennem egy cipőt, viszont valószínűleg gyanús volt nekik, hogy nagy szatyorral vagyok, így amikor kimentem az üzletből, láttam, hogy két dolgozó tisztes távolságból követ a mozgólépcsőn, az apukát pedig sehol nem látom. Azt hittem megint kiszúrták Mr. Deichmannt, de mint később kiderült, az apuka meglátta, ahogy a két dolgozó követ engem és inkább messziről figyelte az eseményeket, hogy hogyan reagálnak a dolgozók a lopásra. Közben mint valami akciófilmben, kaptam az anyukától sms-ben az utasításokat: "Menj tovább, mintha vásárolgatnál, majd ülj be a Galata kávézóba, ott lesz Mr. Deichmann is, de tegyél úgy mintha nem ismernéd." Bementem egy másik boltba nézelődni, ahol a boltos leszólított és elkezdtünk beszélgetni. Először angolul, majd miután kiderült, hogy a pasi sokáig dolgozott Németországban (Hmm, ki gondolta volna?) németre váltottunk. Közben a szemem sarkából láttam ahogy az üzlettől 20 méterre áll a két deichmannos eladó. A boltos közben már teázni hívott, meg telefonszámot kért arra az esetre, ha Magyarországon járna ( a pasi az apán lehetne, sőt) de kedvesen visszautasítottam, majd útnak indultam. Leültem az említett kávézóban, de ekkor már láttam, hogy Mr. Deichmann közbeavatkozott, ugyanis akkorra már visszanézték a kamerát és rámhívták a bevásárlóközpont biztonsági őreit. Úgyhogy apuka gratulált az eladóknak amiért ilyen szemfülesek voltak, majd mi is hazaindultunk.

Említettem már, hogy Isztambulban rengetek macska? (Talán ilyen lehet a Mennyország ^^) Iszonyat sok macska él az utcákon, de állítom, hogy jobb dolguk van, mint némelyik állatnak, aki gazdával rendelkezik. Vizet, ételt tesznek ki nekik, de nem ám maradékot! Száraz eledelt látok amerre csak járok és persze ehhez passzoló hatalmas, dagadt macskákat. 

Napi cicus