Péntek este Mártival indultam sörözni. Annyi lokál van mindenfelé, hogy akár minden nap másikban ihatnánk és életünk végéig nem érnénk a végére. Most is egy olyat választottunk, amiben még nem voltunk. Persze tele volt péntek este minden, amelyik hely viszont üres, annak valószínűleg oka is van, hogy üres, ezért messziről elkerüljük. Megittunk 2-2 sört és koccintottunk arra, hogy aznap voltam itt pontosan 4 hete. Eszméletlen gyorsan telik az idő, az események csak úgy pörögnek.
Szombatra terveztük, hogy elmegyünk az Ikeába. Én illatgyertyákra vágytam, Márti pedig konyharuhára, bögrékre és kispárnára. Az anyuka mesélte, hogy az Ikea egy hatalmas pláza mellett terül el, amelynek van ingyenes buszjárata. 13:27-re volt kiírva a busz, mi pedig csak vártunk és vártunk. Itt a késés teljesen normális, de már kezdtünk kételkedni, hogy valóban jön a buszunk, úgyhogy mondtam, hogy várjuk még 14:02-ig és utána elindulunk gyalog a kikötőbe, ahonnan majd felszállunk egy helyi járatra, amivel kijutunk az Ikeába.
- Miért pont 14:02-ig várjunk??? - néz rám Márti.
- Fogalmam sincs, csak úgy.
Beleegyezett a random időpontba, addig még volt 13 percünk és folytattuk a dumálást. Pontosan 2 perccel 2 óra után megláttuk a busz feliratát, ami kivitt minket a bevásárlóközponthoz. Hüledeztünk jobbra-balra, na meg persze örültünk, hogy mégiscsak ingyen jutunk el a célállomáshoz.
A Buyaka bevásárlóközpont belülről. Kb. kétszer akkora, mint a Westend
Az Ikeában bevásároltunk mindent, amit csak kellett, közben pedig szerveztük, hogy hogy legyen az este. Andi kinézett egy helyet a neten, úgyhogy este összegyűltünk, megittunk egy sört, majd irány a Nublu. A nyolcadikon volt a hely, úgyhogy a kilátás megintcsak eszméletlen volt:
A kevésbé eszméletlen viszont az volt, hogy ott kb. mindenki az apám lehetett volna, a lányok kicsípve próbálták felszedni a gazdag pasikat, a zene pedig az általános iskolás sulidiszkóira emlékeztetett. Úgyhogy le is léptünk és kerestünk inkább egy ennél kevésbé igényes helyet. Elnéztünk pár helyre, de végülis mégis az Arafban kötöttünk ki, ahol már a múltkor is voltunk. Mivel én már 16-17 éves koromban kibuliztam magam a Fank Soul Brotherre, az I love Rock n Rollra és Bob Marley-ra, így rájöttem, hogy ez a hely a legkevésbé sem nekem való. Nézelődtem, beszélgettem pár emberrel majd valamikor 4 után hazaindultunk a lányokkal.
Természetesen füldugóval aludtam, mert nem akartam 9-kor gyerekzsivalyra kelni, amikor alapból 6-kor estem be az ágyba. Sikerült fél 1-ig aludnom és a legcsodásabb ébredés, amikor kiveszed a füldugót és még mindig csend van! Huhh, senki nincs itthon.
Az anyuka megkínált egy kis keksszel :P
A kis Babérlevél kezébe került a laptopom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése