Vegyes érzelmekkel és hatalmas hullámvölgyekkel zárom az első munkahetem: a reggelek ugyanúgy folytatódtak tovább, ahogy eddig, annyi különbséggel, hogy mintha a gyerek "pöcsfej vagyok" ideje lerövidült volna, de lehet, hogy csal hallucinálok.
A csütörtöki napom irdatlan nagy káosz volt, ugyanis az anyuka hamarabb felkeltette a gyereket, mert éjszaka nem tudott aludni és ez így senkinek sem volt jó. Ez mind nagyon szép és jó, amíg nem neked kell foglalkoznod egy fáradt = nyűgös gyerekkel egész álló nap. Megspékelve mindezt azzal, hogy a reggeli hiszti igencsak rányomja a bélyegét a hangulatodra. Érződött, hogy a gyerek fáradt, ugyanis mondogatta is, illetve ahol csak tudott, hisztizett és minden apróságért balhézott. Kicsit kellemetlen volt, hogy mindezt persze rám zúdítja. Annyira szívesen helyretettem volna a gyerkőcöt, de mivel az anyuka itthon dolgozik (ő tényleg dolgozik!), és ráadásul az ajtaja is nyitva van, így minden egyes szavunkat hallja. Ami egyrészt jó, ugyanis amikor megkérdeztem a gyereket, hogy pucoljam-e meg a narancsot, berohant az anyjához sírni neki, hogy "Hédi nem akarja megpucolni a narancsom!". Az anyuka persze közölte, hogy épp az imént hallott engem kedvesen megkérdezni, hogy megpucoljam-e a narancsot. Másrészt viszont a fent említett okok miatt nagyon is rossz: nem tudok normálisan és természetesen viselkedni a gyerekkel, mert félek, hogy az anyuka szigorúnak tartana, amiért nem engedem meg, hogy az ablakból az emberek fejére szórja a csillámport vagy amiért rászólok, hogy egy adag ropival a szájában és egy másik adag ropival a kezében ne rohangáljon fel-alá a lakásban.
Viszont mivel csütörtökön a gyerek kiőrjöngte magát, este fáradtan esett ágyba és végre mindenki tudott aludni (nekem eddig sem volt gond vele szerencsére). Számítottam rá, hogy másnap korábban fog kelni, de arra nem, hogy már 8-kor fent kukorékol. Úgyhogy gyerekzsivalyra keltem, gyorsan lepattantam az ágyamból és pizsamában kimentem full álmos fejjel, hogy felmérjem a helyzet állását. Szupergyorsasággal felöltöztem, megmostam az arcom és már indultam is a kislánnyal reggelizni. Az anyuka boldogan közölte, hogy végre visszaállt a normális rend az életükbe: a gyerek időben fekszik és időben kel. Én ennek már kevésbé örültem, ugyanis ezentúl nem déltől kell délután 4-ig vagy 5-ig foglalkozni vele, hanem reggel 8-tól! Mindenki happy, igaz? Úgyhogy azalatt a 9 óra alatt szétrámoltuk a lakást, játszottunk mindennel, amivel csak lehetséges, majd a nap végén közölte az anyuka a rendrakás szabályait: mielőtt új játékot vennénk a kezünkbe, az előzőt össze kell pakolni!
- Ezt most nem értem, nem úgy volt, hogy mindent este együtt pakolunk össze? (Mint ahogy egész héten is csináltuk és te egy szót sem szóltál?!)
- De igen, a kis dolgokat amik leesnek vagy majd össze kell poszívózni, azokat este, de a játékokat azokat rögtön játék után.
(- És erről nem tudtál volna a hét elején szólni???)
Oké, a péntek este, csakúgy mint a csütörtök este mélypontba torkollott. De nézzük a jó oldalát: tisztázódott néhány új szabály (bár ezeknek némelyikét még az anyuka maga sem tudta egyértelműen megfogalmazni) és újult erővel lehet majd hétfőn a munkát kezdeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése