2013. február 4., hétfő

Sunny sunday


A vasárnapi napom kapásból tökéletesen indult: bekapcsoltam a gépem és jött az e-mail, hogy Marcsi barátnőmnek sikerült lefoglalnia a repjegyeket, úgyhogy egészen április 12-től 22-ig itt fog lakni nálam és bejárjuk Isztambul legszuperebb helyeit és kipróbálunk mindent, ami török (itt elsősorban ételekre és italokra gondolok :P).

A bőséges reggeli után - mindezt persze majdnem délben - elindultam a városrészünk, Kadiköy felfedezésére. Ahova szombaton kocsival mentünk, azt most gyalog közelítettem meg. Anyuka szokásos módon rajzolt nekem egy térképet (egyre igényesebbeket készít) és elindultam a kompkikötőbe. Állította, hogy csak 20-25 perc az út gyalog, de mivel azt is állította, hogy itt mindenki tud angolul, így tudtam, hogy minimum fél óra lesz. Nagyon szép napos idő volt, pont sétához tervezték. Szépen megtaláltam mindent, ahogy eddig is, és igazam volt, az út 40 percig tartott, ha kicsit megszaporázom a lépteimet, talán kijön 30-ból is. A kikötőben magamhoz vettem egy cappuchinot és bámészkodtam egy kicsit a parton. Megintcsak tömeg volt mindenhol, itt akármikor mész lépsz ki a lakásból, üres utcával nem találkozol. És persze jajj neked, ha a padon melletted ülő öreg bácsika feláll a padról, mert egy egyedül bámészkodó fiatal lányra bizony egyből lecsapnak.
- Blablablablabla.
- Sorry, i don't spek turkish.
- English?
- Yes.
- Blablablablabla  blablablablabla...

Éppen azon gondolkoztam, hogy köszönjek és aztán lépjek le, vagy csak szimplán álljak fel és hagyjam ott miközben hozzám próbál beszélni, amikoris két kis cigány fiú jött oda, akik szintén törökül dumáltak valamit. Az anyuka óva intett a cigányoktól (is) és mondta, hogy ha próbálnak leszólítani rájuk se nézzek, csak menjek tovább. Ő még nem tudja, hogy ebben azért van egy kis tapasztalata a magyaroknak már. Úgyhogy szó nélkül felálltam és elsétáltam.

Hazafele menet azért szétnéztem a főutcán és pár kisebb üzletbe is betértem. Csak az tartott vissza, hogy itt nem hónap elején, hanem hónap végén kapom a zsebpénzt, eurót pedig nincs kedvem váltogatni, ha nem muszáj. Félek, hogy ha egyszer beszabadulok az olcsóságok világába, akkor jaj neked hazafeleút és nagynak tűnő bőrönd!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése