2013. február 8., péntek

Bűnözőt faragnak belőlem


Szerda este említette az anyuka, hogy másnap reggel 9-kor "mennünk kell dolgozni". Nálam a "mi" teljesen azt jelentette, hogy anyuka és apuka elmennek itthonról, én pedig a kislánnyal itthon maradok és csináljuk a szokásos dolgokat. Csütörtök reggel kimentem a konyhába, az anyuka már pakolászott:
- És mikor jöttök haza? - kérdeztem.
- Te is jössz, úgyhogy öltözz.

El nem tudtam képzelni, hogy hova kellek én is, de már annak idején Németországban is megszoktam, hogy beülünk az autóba, elvisznek valamerre amit előtte vagy közölnek vagy nem. Egyszer csak megszólal az apuka:
- Loptál már életedben valamit?

Namost kicsit gyanús, ha rávágom, hogy nem, de ha elkezdem sorolni, az meg iszonyat ciki, főleg, hogy a gyerkőcnek azért illene nekem is példát mutatnom. Úgyhogy gondolkoztam egy kicsit, majd elmeséltem nekik - az amúgy igaz sztorit - amikor Németországban akkora sor állt a kasszánál a kocsmában, ahol fizetni kellett, hogy leléptünk anélkül, hogy kifizettük volna a megivott sörünket. Nevettek egy jót én pedig csak csodálkoztam, hogy miféle kérdés ez.

- Most a Deichmannban fogsz lopni.
- Őőőő, mivan?

Annyi háttérsztorit el kell hogy meséljek, hogy az apuka az itteni Deichmann valami hatalmas nagy feje (erőteljesen reménykedek ingyenes cipőkben), elég sokat dolgozik, utazik, szervezkedik stb. Közölték, hogy tesztlopás lesz a mai program, de ne aggódjak, az eddigi összes óperük csinált már ilyet, sőt, az anyuka is már elég sokszor, viszont őt már sajnos ismerik arcról, hogy ő Mr. Deichmann felesége. Oké, ekkor már eléggé belémjött az ideg, mert azért egy bevásárlóközpontban cipőt lopni már nem kis dolog. Elmagyarázták hogyan is megy: "Bemész az üzletbe, nézelődsz, mint ahogy normálisan tennéd. Felpróbálsz egy-egy cipőt, majd beleteszed a pár cipőt ebbe a táskába, a dobozt pedig visszateszed a helyére. Közben megfigyeled, hogy hány vásárló van, hány eladó, és hogy az eladók hordják-e az egyenpólót, köszönnek-e bemenetelkor és távozáskor. Mindezt egymás után hatszor. (Itt már erőteljesen gyülemlett az adrenalin.) Először kihozol egy női cipőt, utána pedig mindig mondom majd, hogy mi legyen a következő. Minél drágább, annál jobb! Odaadom a névjegykártyám, amire ráírom, hogy tesztelés folyik és ha lebuksz, akkor csak odanyújtod és ők tudni fogják, hogy mi ez. Ebben az üzletben pont a múlt héten volt egy képzés a lopások kivédése ellen, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz."

- Megtarthatom valamelyik cipőt, amit elhozok? - érdeklődtem
- Sajnos nem - mosolygott az apuka
(- Hmm, sajnos kabbe akkor.)

Oké, kicsit (nagyon) berezeltem, a reggelire kapott simitemet is alig bírtam lenyomni a torkomon, pedig amúgy meg imádom (szezámmagos kör alakú török péksütemény, amit minden, de tényleg minden sarkopn árulnak). Az apuka a kezembe nyomott egy táskát, ami belülről alufóliával és egyéb zacskókkal van kibélelve és ezen keresztül nem csipog be a vonalkód. Majd elindultam a bevásárló központ felső emeletére, míg az apuka eggyel lejjebb várt rám. Bementem és nézelődtem. Meglepődve tapasztaltam, hogy belépve az üzletbe senki rám se nézett, az eladók egymással beszélgettek és pakolászták a dolgokat és persze az egyenpólót is csak egy ember hordta. Nézelődtem a sorok között, szerintem teljesen normális vásárlónak tűntem, már ha egyáltalán észrevettek. Nagyon nehéz volt drága cipőt választanom, hiszen a a szemem már a leárazott termékekre specializálódott, de sikerült kiválasztanom a legdrágább balerinacipőt, felpróbáltam, nézegettem magam a tükörben majd visszaülve a székre nem a dobozba tettem vissza a cipőket, hanem bele a táskámba. Az apuka utasítása szerint még nézelődtem egy kicsit, majd kisétáltam az üzletből, anélkül, hogy bárki is köszönt volna. Lementem az apukához, beszámoltam neki mindenről, majd irány a második kör. Kíváncsi voltam, hogy feltűnik-e nekik, hogy már megint az üzletben járok, de pont ez volt a lényeg, hogy ha fel is tűnik ez nekik, akkor hogyan reagálnak.

A második körnél ugyanúgy bementem, járkáltam, nézelődtem, senki le se szart. Kiválasztottam egy bokacsizmát, felpróbáltam, járkáltam benne, majd ismét a táskámba tettem. A második pár cipőmet is úgy sikerült ellopnom, hogy rajtam kívül a reggeli órák miatt csak kb. 3-4 vásárló lézengett a boltban. Levittem a szajrét az apukának, majd jött a harmadik kör: "Most egy Borelli férficipőt hozz, bal oldalt vannak hátul! Először járkálj a női részlegen, majd nézegess gyerekcipőket, utána pedig menj a fárfi osztályra és hozz el egy Borellit. Ezek után térj vissza a női részlegre, majd sétálj ki!"
A harmadik körnél már többször rámnézett az egyenpólós srác, nem tudom, hogy azért, mert feltűnt neki, hogy már sokadjára vagyok ott nagyon rövid időn belül vagy mert csak szimplán tetszettem neki. Viszont ennek ellenére sem köszönt vagy volt a sarkamban, ugyanúgy leszart mindenki. Követtem az apuka utasításait, majd elhoztam egy szép pár drága férficipőt és kisétáltam, mint ahogy eddig tettem. Lent viszont ugyanabban a pékségbe ment le két dolgozó szünetet tartani, ahol az apuka volt: "Lehet, hogy megláttak és lebuktunk! Menj gyorsan a következő körre, hozz egy ugyanilyet!"

A negyedik körben végig azon járt az agyam, hogy vajon rájöttek-e a dolgozók, hogy tesztelés folyik. Amikor bementem, ugyanúgy nem köszönt senki, viszont amikor nézelődtem egy nyakkendős férfi üdvözölt törökül hatalmas nagy mosollyal. Hmm, ez eddig nem volt jellemző. És nolám, az egyik női dolgozó hirtelen egyenpólóra váltott. Nocsak, az egyik srác pedig úgy tesz, minta éppen arra pakolászna, ahol én vagyok. Szóval tényleg meglátták lent Mr. Deichmannt - gondoltam, viszont a cipőt azért még sikerült eltennem, majd nézelődtem még egy kicsit és kisétáltam. Volna! Ha nem csipog be a cipő... Félrecsúszott a táska bélése és a kapu érzékelte a vonalkódot. Megálltam, megvártam, amíg odaértek a dolgozók, majd felmutattam az apuka névjegyét és a kis üzenetét. Mosolyogtak egyet, majd visszaadtam a cipőt és irány beszámolni mindenről az apukának. Mint kiderült,  tovább kellett volna mennem a csipogás ellenére is, megnézni, hogyan reagálnak, ugyanis mindent betanítottak nekik előző héten. Mondta az anyuka, hogy volt, hogy ő becsipogott és senki sem ment utána(!!!).

Az apukát már várták a dolgozók ("Hányat vitt el?"), tudták, hogy erőteljes lebaszás következik, ami nagyon is jogos. Magyarországon ilyet nem tudtam volna csinálni, ott állandóan figyelnek a dolgozók, akkor is ha először vagy bent és semmi gyanús mozdulatot nem teszel.

Így végződött a bűnözővé válásom napja, a negyedik körnél egy kis bakival lebuktam, viszont több körre úgysem küldtek volna, mert valóban kiszúrták a pékségben az apukát.

Azért szívesen visszanézném azokat a kamerafelvételeket! ;)

6 megjegyzés:

  1. Hatalmas sztori, nem semmi milyen élményekben van részed! ;-)

    VálaszTörlés
  2. Aa ez nagyon funny!! Remelem nekem nem kell majd nalatok ilyet csinalnom:DD

    VálaszTörlés
  3. Az szép....Mondja valaki, hogy az aupairnek csak a gyerekre kell vigyázni...

    VálaszTörlés
  4. egy kérdés, azt a kis névjegyet nem tartottad meg? :P :P
    egy átlagos hétköznap menj vissza vele :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az a baj, hogy hiány esetén visszanézik a kamerákat és ezért az apuka felelős. lehet kicsit meglepődne, ha a saját óperét látná cipőt lopni :D

      Törlés