Szerdán elmentünk a csajokkal beülni a 38 C fok nevű helyre, ami homokos padlóval, stég szerű fajárólappal és napozó székekkel van felszerelve. Sörözgettünk egy kicsit, de borzalmasan fel volt vizezve a sör, úgyhogy kapóra jött, hogy magyar volt az egyik pincér és csak úgy felszolgált nekünk egy-egy kis koktélt a ház ajándékaként. Jó zenék mentek, fincsi volt a koktél, úgyhogy spontán módon a következő párbeszéd játszódott le köztünk Furival:
- Figyelj, mennyünk má' bulizni!
- Jaaa, mennyünk! :D
Úgyhogy míg a többiek hazaindultak, mi a Kultfabrik felé vettük az irányt. Szerencsére elcsíptük az ingyenes belépéseket és az italakciókat, úgyhogy egy Long Island Ice Tea és egy Zombie után nekivágtunk a táncparkettnek. Nagyon nagyon jó volt az este, nem volt tömegnyomor, úgyhogy lábfájósra táncoltuk és hasfájósra nevettük magunkat.
Hajnal fél 4-re értünk haza, másnap pedig kelés, mert előző nap már begyúrtam a pogácsatésztát, aminek egy éjszakát kelnie kellett a hűtőben. Hát nem mondom, hogy egyszerű volt kikelni az ágyból, de megoldottuk. Íme a művem:
Már a hét elején összepakoltam a bőröndömet, ugyanis hétvégére hazautaztam Debrecenbe Marcsi barátnőm diplomaosztójára. Úgy volt, hogy péntek éjjel utazok haza busszal, de anyuka csütörtökön közölte velem, hogy másnap szabad vagyok, csak a boltba kell elmennem reggel. Hát lettem olyan mérges arra a szétszórt ír fejére, hogy az utolsó pillanatban jut ez eszébe. Mert ha egy hétre megyek haza, akkor már nem számít az a fél-egy nap, így viszont nagyon is sokat. Mint az őrült, elkezdtem fuvart nézni a neten és találtam is egyet péntek délelőttre. Egy idős magyar házaspárnak még volt egy hely az autójában Budapestig.
Péntek délelőtt 11-kor találkoztam velük, de a néni valamit nagyon félreérthetett a telefonban, ugyanis nem egy német kishölgy jött még velünk, hanem neki a barátja, egy indiai srác. Néztek nagyot a régimódi nyuggerek a fiú stílusán, de nem szóltak egy szót sem. Angolul beszélgettük végig az utat, nagyon szimpatikus volt, végig nagyon rendes volt és jófej. Megkínáltam mindenkit a pogácsámból, mert tudtam, hogy a család úgysem fogja megenni balfasz módon (igazam is lett, hétfőn visszatérve kb. 2-3 darab hiányozhatott a tálból), az indiai srác imádta és a nagyi és többször vett és közölte, hogy ügyes vagyok, férjhez mehetek (köszi).
A nyugatinál szálltunk ki a kocsiból, ahol mindenkitől elköszöntem, nagyon kellemes volt az út, még ha néhány helyen a nagy forgalom miatt lassabban is tudtunk haladni. Még pont elértem a 20:25-ös vonatot, úgyhogy egy cosmóval gyarapodva fel is szálltam rá. Alig hagytuk el Pestet, egy arab srác idegesen tépi fel a fülke ajtaját, hogy hány megálló még Debrecen? Hát, azzal bizony még nagyon ráérsz... Beült hozzánk, hogy majd képben legyen, hol kell leszállni (Ha valaki arab+Debrecenbe tart=orvostanhallgató és ez a sztereotípia most is bebizonyította, hogy biztos alapokon nyugszik a megállapítás). Vele is nagyon jól eldumáltam és a leszállás után segítettem neki a taxival, különben igencsak városnéző körútra vitték volna éjfélkor.
Engem pedig a szüleim vittek haza kocsival és végre a saját cicáimat szeretgethettem össze és a saját ágyikómban aludhattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése