2013. július 3., szerda

Otthon, édes otthon

Két kerek napot töltöttem otthon és hihetetlenül jó volt. Minden percét kihasználtam az otthonlétnek, mégsem volt rohanós a hétvége. 

Szerencsére nem csak Marcsi diplomaosztója és születésnapja esett erre a hétvégére, hanem egy nagyon jó barátom házibulija is, amit már-már hagyomány szerűen minden évben megrendez, így volt alkalmam találkozni a barátaimmal, akiket hónapok óta nem láttam már.

A házigazdával

Nem maradtunk Marcsival sokáig, ugyanis másnap is ünneplés várt ránk: 12-kor kezdődött a diplomaosztó. Nagyon szép volt az ünnepség, újra átéltem a két évvel ezelőtti saját diplomaosztómat ugyanitt, ugyanebben a talárban és sapiban stb.


A fotózkodás után étterembe mentünk Marcsi családjával (ahol egymás után kétszer borítottam ki a teámat, de lényegtelen), majd felugrottunk a nagymamához sütit enni, végül még egy kávéra hozzájuk. Nagyon kellemesen telt az egész nap, ettünk-ittunk, elvoltunk. Az ajándékokat már előző nap átadtam Marcsinak, hogy ne kelljen cipekednie, elég lesz vinni a sok virágot (borítékkal kiegészítve) meg a többi ajándékszatyrot.

Közben a hazautam még elég képlékeny volt, ugyanis hétfőn fél 5-re kellett visszaérnem, ugyanis akkor jön haza anyuka a gyerekekkel a teniszről (minden héten más szülő viszi őket, most ő volt a soros). Nem tudom, hogy azért a másfél óráért miért kellett visszaérnem hétfőn, de ráhagytam a dolgot. Mindenki kérdezgette, hogy mikor megyek vissza, én pedig csak annyit tudtam mondani, hogy vagy aznap este, vagy másnap hajnalban. :D Találtam egy sofőrt, aki Szolnokról indult vasárnap éjszaka és kb. vasárnap este még Marcsiéknál sikerült elolvasnom a válaszát, hogy van még helye és hogy hol és mikor találkozzunk.

Még kényelmesen megittam a kávémat, hazamentem, majd összepakoltam a cuccaimat (nem kellett sokat, ugyanis üres bőrönddel mentem vissza) és a szüleim kivittek az állomásra. Furcsa volt ismét útra kelni, de nem volt rossz érzés, mert tudtam, hogy másfél hónap múlva úgyis végleg hazamegyek, illetve hogy Münchenben már várnak a barátaim és a gyerekek és minden legalább annyira fantasztikus lesz, mint eddig. :)

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy jó volt otthon lenni. A házigazda osztálytársam volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már próbálok nem meglepődni azon, hogy milyen kicsi a világ :D

      Törlés