Vége a jó életnek (egy időre)

A pünkösdi szünet a bajoroknál két hétig tart, ilyenkor nincs iskola, ovi viszont szerencsére igen. A két hét után folytatódik a suli és majd augusztusban van vége ténylegesen a tanévnek, amikor is a családok nyaralni indulnak, én pedig haza. 

Ezen a héten a kisfiú focisuliban lesz, ahova reggel 9-re kell vinnem, délután pedig fél 5-kor érte mennem, úgyhogy nem lesz délig alvás, mint ahogy mostanában néha tettem. 

Hétvégén persze alap volt, hogy mozdulok valamerre. Mivel Furi hazautazott két hétre, a többi óper pedig csak vasárnap volt szabad, így elbicikliztem a közeli bevásárló központba, hogy szétnézzek, mi a helyzet arrafelé. Először arra gondoltam, hogy nem viszek magammal pénztárcát, nehogy költekezésbe kezdjek feleslegesen, de utána úgy döntöttem, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy próbára tegyem magam és ellenálljak a kísértésnek. Ééééééés így is történt! Remélem mindenki legalább olyan büszke rám, mint én magamra, ugyanis bejártam az egész plázát, benéztem a középkategóriás boltokba, eltöltöttem a délutánt és felmértem a terepet.

Vasárnap találkoztam Renivel, aki szintén óper és elmentünk az Englischer Gartenbe (Angol kert), ami egy hatalmas park a város közepén, némi erdős résszel és kisebb tavakkal megspékelve. Amikor mondta, hogy ott szoktak szörfözni, elképzelni sem tudtam, hogy mire gondol és mi ez az egész. De amikor megérkeztünk csak tátott szájjal bámultam, hogy most a fiúkák lecserélték a Lederhosét és szörfruhába bújva lovagolják a hullámokat a város kellős közepén.

Még bejártuk a park egy részét, viszont sajnos csepergett az eső így nem tudtunk letelepedni a fűbe vagy ilyen parkban szokásos dolgokat csinálni. Nem baj, reményeink szerint azért jön még Münchenbe a jó idő.

Kiderült, hogy információim helyesek voltak és vasárnaponként a müncheni múzeumokba valóban ingyen vagy egy euróért lehet bemenni, úgyhogy be is tértünk a Deutsches Museumba (Német Múzeum), viszont későn mentünk, ugyanis 5-kor már zár is, mi pedig fél 5 előtt értünk oda, úgyhogy csak bekukkantottunk, hogy érdemes-e visszamenni később. És érdemes! Úgyhogy van egy olyan sejtésem, hogy a vasárnapok erőteljes kultúrálódással (természetesen kizárólag a pénteki bulikat maximálisan kiheverve) fognak telni.