Első munkanap

Vasárnap a városban reggeliztünk apuka húgával, annak a férjével és a két gyerekükkel. Onnan lehet tudni, hogy egy hely flancos-e, hogy a kaja, amit adnak, semmire sem elég. Nos, így jártunk most mindannyian az omlettel, de sebaj, itt nem kell felmászni minden nap az ötödik emeletre, úgyhogy nem árt visszafogni magam. :P A gyerekek végig elvoltak egymással és egy 4 hónapos kisbabáról sem ilyen emlékeket gyűjtöttem annak idején a Z családnál Németországban. Ez a kisfisú teljesen nyugodtan feküdt/aludt/nézelődött a babakocsiban, nem pedig egész nap torka szakadtából üvöltött, mint L.

Kicsit szétnéztünk a városközpontban, fantasztikus volt az egész! Gyönyörű a főtér és a sörkertek iszonyat hangulatosak, azt hiszem sokat fogok még arrafelé lógni :P

Délután anyuka körbevitt a lakótelepen a BMW kabriójával (natürlich nyitott tetővel) és megmutatta, hol kell felszállni a buszra meg hol van a gyereknek a torna stb. Elmeséltem neki, hogy annak idején az első családomnál volt egy óperautóm, egy Volkswagen kabrió.

- Úristen, adtak neked egy kocsit??? Gazdagok voltak, mi?

(- Bakker te mondod? Eltévedek a házatokban!)

Kérdeztek az isztambuli időkről (nekik még nem meséltem el, hogy engem onnan kirúgtak :P) és meséltem, hogy milyen volt a gyerkőcnek az ovi:

- Privát iskola volt?

- Igen.

- Fú, akkor jó gazdagok voltak a szülők, nem?

(- Bakker te mondod? Minden elektronikai eszközön a házban ott van az alma!)

Másnap volt az első munkanapom, de anyuka még itthon volt és együtt hoztuk el a gyerekeket az oviból és az iskolából. Anyuka elvitte őket teniszezni, majd itthon én foglalkoztam velük még este 6-ig. Utána vacsi, esti mese a tv-ben majd irány az ágy először a kislánynak, majd a kisfiúnak. 

A gyerekek végig jól viselkedtek, persze volt egy kis hiszti, de simán kezelhető volt a helyzet. Még én lepődtem meg, hogy amikor rászóltam a kislányra, hogy jöjjön el a tv-től, ne nézze olyan közelről, ELSŐRE megtette amit kértem. Amikor a kisfiú véletlenül hasba dobta a kislányt a labdával, majd mondtam neki, hogy kérjen bocsánatot, EGYBŐL megtette, amire kértem. Tejóég, ezekkel a gyerekekkel mi van??? Persze tudom, hogy ez lenne a normális, csak az előző családoknál ennek a szöges ellentétével találkoztam.