Bő egy hetet töltöttem otthon, a bőröndből majdhogynem ki se pakoltam. :P Természetesen nem maradtam program nélkül, volt ott családi banzáj, barátokkal sörözés, vizipipázás, meccsnézés, csoporttársakkal slambuc főzés meg jó sok macskázás - ezúttal a saját cicáimmal - illetve pakolászás ezerrel.
Pénteken ismét útra keltem, hogy meghódítsam a világot. Illetve "csak" Münchent... :P Reggel 9-kor indult a buszom Budapestről, úgyhogy hajnalban kellett kelnünk, ugyanis még aznap vittek fel a szüleim Debrecenből Pestre. Nem tudom mikor fogom lelkiekben feldolgozni ezeket a hatalmas váltásokat, ugyanis nem sok időm volt felfogni a dolgokat: két hete még Isztambulban kirándultam Marcsival most pedig egy új családnál vagyok Németországban.
A buszsofőrök vagy amatőrök voltak vagy csak ennyire lazák, mert egy csomószor bekapcsolva hagyták a mikrofont, így hallottuk, hogy nevetgélnek stb. Nagyon jól kifogtam ezt a járatot, nem csak azért mert Happy Hours keretében 5000 ft-ért vettem meg a buszjegyet, hanem mert Bécsben kb. mindenki leszállt a buszról és 4-en maradtunk, akik továbbmentek Münchenbe. Miénk volt az egész busz, ott lehetett fetrengeni, ahol csak akartunk. Miután már csak ennyien maradtunk jöttek a sofőrök és vizet osztottak, majd később vodkás (!!!) üdítőt! "Csak hogy mindenki egy kicsit jókedvre derüljön"
El is telt hamar az a 10 óra (főleg, hogy utána még egy ilyen kis italt kiosztottak) és este 7-re Münchenben voltam. Az utolsó órákban már eléggé rámjött az izgulás, pedig azt hittem, hogy már egészen immunis lettem erre a szituációra. A buszállomáson 5 perc alatt megtaláltuk egymást az anyukával, pedig rengetegen voltak és úgy emlékeztem, hogy barna haja van az anyukának, nem pedig vörös. A kislánnyal jött ki elém aki már rögtön az autóban megajándékozott az egyik rajzával. :)
Hazáig végig angolgul beszélgettünk az anyukával (ő ugyebár Írországból származik), itthon pedig apukával már németül folytattam. Kicsit összezavart, hogy akkor most kihez milyen nyelven beszéljek, de szerencsére mind a ketten remekül tudnak mind a két nyelven és a gyerkőcök is (mákosok).
Tegnap este még együtt vacsoráztunk, majd körbevezettek a házban. Hatalmas ez a ház: a felső szinten van a két gyerekszoba, a szülők szobája, egy nagy erkély és egy fürdőszoba, a földszinten van egy nappali étkezővel, a konyha és egy kis kert és végül az alagsorban van a mosókonyha, egy dolgozószoba, a garázs, a fürdőszobám (!!!) és a szobám. Csupán a fürdőszobám akkora mint az otthoni szobám, a szoba pedig hatalmas, rengeteg hely van benne és az ágyon is elférne még 1-2 személy rajtam kívül :P Kipakoltam a dolgaimat ma pedig végleg megtaláltam mindennek a helyét.
A hétvége egy bulival kezdődött az oviban. Anyuka és a kislány előre mentek kocsival elvinni a cuccokat, mi pedig később mentünk biciklivel. Anyuka biciklijével mentem, ugyanis az enyémet még meg kell hogy szerelje az apuka. Csak annyit mondok, hogy anyuka kb. egy fejjel magasabb nálam, a bicikli pedig hozzá volt méretezve, úgyhogy most alapos seggfájással küszködök. De láttam, hogy az óper kerót nem szigetlakosokra gyártották, úgyhogy az tökéletes lesz nekem.
Az oviban felléptek a gyerekek és előadták a Noé bárkája sztorit majd elénekelték egy csomó nyelven a "Boldog szülinapot" kezdetű nótát, ugyanis az óvoda 10. évfordulóját ünnepeltük. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, mindenféle állatnak beöltöztek és énekeltek közben, majd kaptak lufit is, amit felengedtek, nagyon szép volt.
De azért ilyen nemzetközi ovit sem láttam még! A kajálós résznél (az volt a legjobb természetesen :P) a jobb oldalamon angolul beszélgettek, a balomon németül előttem meg spanyolul! De voltak ott olaszok, négerek, törökök (természetesen :P), valami sárga nép és franciák is. És persze én, egyetlen magyarként.
Nem akarok véleményt mondani még a családról, de én nagyon reménykedek abban, hogy a sors azért küldött engem most ide, hogy megtapasztaljam: vannak normális fogadó családok is a földön. Drukkoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése