Omi & Großvater

A szülők a 10. házassági évfordulójukat ünneplik, így négy napra elhúztak itthonról, helyettük pedig jöttek az apuka szülei. Rendesek, hogy nem hagyták itt nekem a két gyereket négy napra, meg úgyis ritkán találkoznak a gyerekek a nagyiékkal, mert ők messzebb laknak innen. Ráadásul a csütörtöki nap ünnepnap volt (anyuka válasza, amikor megkérdeztem, hogy mit ünnepelnek most Bajorországban: nem tudom, valami katolikus dolog :D), így azt én is megkaptam szabadnapnak és persze a hétvégét is, így csak ma kell dolgoznom (elvinni a gyerekeket és hazahozni őket plusz a szokásos teregetés, vasalás, ilyesmi). 

Már kedden beszéltünk egy kicsit a nagyszülőkről, anyuka felkészített, hogy kicsit hidegek, ne lepődjek meg. Számomra lefordítva: tipikus németek. Megkérdeztem, hogy hogy hívják őket, de apuka el sem árulta a keresztnevüket, szerintem azért, nehogy tévedésből úgy szólítsam őket. "Szólítsd őket egyszerűen Frau Vezetéknévnek és Herr vezetéknévnek, ők is valószínűleg magázni fognak téged."

Így is történt, amikor szerda este megérkeztek és bemutatkoztak, szintén csak a vezetéknevüket mondták a nagyszülők, azóta sem tudom a teljes nevüket. Én aznap este nem is beszélgettem velük, átadtam a terepet a szülőknek, én pedig visszavonultam a szobámba.

Másnap szabadnapom volt, úgyhogy későn keltem, plusz csak délben mentem ki a szobámból, megvártam amíg a szülők elmennek. Amikor túl sok ember van a házban, ráadásul megy a rohangálás, akkor úgysem igazán tudok mit csinálni.

Amikor délben felmentem, már nagymama főzőcskézett. Volna..., ha megtalálja a cuccokat a konyhában. Mivel ezúttal én vagyok hazai pályán, nem pedig ők, így segédkeztem mindenben, mert tudom, hogy eleinte milyen bonyolult egy idegen konyhában kiigazodni, illetve egy kávéfőzővel, amin 600 gomb van.

Már elég idősek a nagyszülők, nagypapa betegeskedik is, de nagymama még elég fitt és kb. így képzelem el Bree Van de Kampet idős korára: élére vasalt nadrág, pasztell színű pulóver és az elengedhetetlen gyöngysor. 

Tudtam, hogy ha idős német emberrel találkozik az ember az egyenlő a "csempésszük bele minden beszélgetésbe a háborút" dologgal. Igazam is lett, már az első 10 percben előrukkolt vele a nagyi: "Mi nem dobunk ki ételt sohasem. Ebben is látszik, hogy teljesen más ez a generáció. Mi már éltünk A HÁBORÚ idején, úgyhogy megtanultunk spórolni. Akkoriban más volt minden.... blablabla és így tovább" Persze egyet értek vele, hiszen látom mi folyik itt dojcslandban, megveszik a dolgokat, amiket aztán van, hogy kidobnak, mert lejár a szavatosságuk vagy megfonnyadnak stb. Ezért is örülök, hogy már eljutottam egy ideje arra a szintre, hogy nem receptből főzök (magamnak ebédet), hanem amit találok a konyhában, abból összedobok valamit és mindig jól sikerül a végeredmény.

A tipikus német idősek azonban egyet jelentenek a NÁCIRIADÓVAL!!!

- Mindenki ilyen sötét Magyarországon, mint maga? - kérdezi nagymama. (Ajjaj, NÁCIRIADÓ!!!)

- Nem, nagyon különböző otthon mindenki.

- Ugye?? Amikor Magyarországon voltunk a Dunakanyarban a sváboknál, akkor nagyon sok volt a szőke. (Aztán remélem a szemük is kék volt!)

- Voltak Magyarországon?

- Igen, a Dunán hajóztunk le Budapestig. Ugye akkor még A HÁBORÚ miatt blablabla....

Nagymama elmesélte kb. az élettörténetét: érettségi után kiment Párizsba óperkedni, hogy tökélyre feljessze a francia nyelvtudását. Ezen nagyon meglepődtem, azt hittem ez az óperkedés ilyen újabb keletű dolog, de hogy már a nagyi is lehúzott egy francia családnál egy évet, elismerésem! Miután megszületett a három gyereke hausfrau lett, majd amikor kirepültek a fészekből a gyerekek, unatkozni kezdett és idegenvezető lett a környéken franciául és németül. Ez megintcsak egy álommeló, szerencsés volt az öreglány. "Ugye azok az idők még teljesen mások voltak, hiszen a HÁBORÚS generáció blablabla..."

Ma reggel elvittem a gyerkőcöket az oviba és a napközibe, hazaérve már meg volt terítve KÉT személyre. Nagyi mosolyogva mondta, hogy reggelizzek én előbb, mert a férje még úgyis fent van az emeleten és készülődik. Nem reggelizünk együtt a cseléddel? NÁCIRIADÓ!!! De elnézem a nagyinak, mert tudom, hogy ez nem a személyem ellen szól, elvégre ez A HÁBORÚS generáció. :P