2013. május 10., péntek

Egy hete már


Pontosan egy hete vagyok itt, de sokkal többnek tűnik. Eddig itt érzem magam a legotthonosabban, nem tudom, hogy azért, mert van egy bizonyos rutinom a beilleszkedésben vagy pedig a család kisugárzásának van ekkora szerepe ebben. Következzen pár fotó az új lakhelyemről:

 Biciklim

A ház

 A szobám: ajtó, tv, dvd lejátszó, minihifi, könyvespolc

 Íróasztalom, ágyam illetve a szemben lévő falon már az én művem látható

Végül a hatalmas három részes szekrény és egy nagy tükör (plusz szennyestartó)

 "Tegyük magunkévá a szobát" elnevezésű projektem

Gyors és alternatív megoldás fülbevalók tárolására

A gyerekekkel nagyon jól elvagyok, teljesen más embert hoznak ki belőlem, mint az eddigi gyerekek. Babérlevéllel nem lehetett normálisan játszani, mert állandóan legyilkolta az én pónijaimat és állandóan attól tartottam, hogy mikor jön rá a "menj innen!" időszaka. Őt nem lehetett szeretgetni sem, mert folyamatosan attól tartottam, hogy ellök magától, hiszen én voltam az a személy, akivel akárhogyan is viselkedik ott marad, mert az a feladata, hogy játsszon vele. Pontosabban: hogy elszórakoztassa. Ugyanis anyuka próbált tippeket adni, hogy miközben jövünk haza az oviból, tervezzem meg a délutánunkat, hogy mit fogunk majd játszani. Nem tudom, hogy ez neki komolyan bevált-e vagy csak okoskodott, de persze akármit ajánlottam játék gyanánt, mindenre egy "nein" volt a válasz, hiszen csak olyat szabad játszani, ami egyenesen Babérlevél fejéből pattant ki.

Itt az van, hogy a gyerekek egyfolytában nevetnek, mosolyognak, az ölembe telepednek, megpuszilnak stb. Velük nyugodtan tudok játszani, mert itt a feladatom nem a gyerek(ek) elszórakoztatása, mint valami bohóc vagy udvari bolond, hanem a rájuk való vigyázás, ide-oda kísérgetésük.

Bandáznak a kölykök a játszótéren

Kinderturnen (gyerektorna) a kislánynak

Ma ültünk a kisfiúval és ettünk, majd elkezdett a tetoválásomról beszélni. Egyszer csak megszólalt:
- Nagyon szép. Márminthogy te. Te vagy a nagyon szép - majd hozzámbújt és megölelt.
Nem is rossz ahhoz képest, hogy anno Babérlevél többször is kijelentette, hogy csúnya vagyok és ő csúnya emberekkel nem játszik. 

Csütörtökön ünnepnap volt mindenkinek: senki sem dolgozott, a boltok bezártak, így itthon voltak a szülők, nekem pedig szabad napot adtak (hatalmas piros pont nekik). Nagyon szépen sütött a nap (ellentétben a mai nappal, ugyanis egész nap csak esett) a többi óper, akivel felvettem eddig a kapcsolatot pedig csak este szabadult, úgyhogy elment a folyóhoz, mert még úgysem voltam a partján. Persze a kb. 3 órás utcán tartózkodásom során csupán kétszer hallottam magyar szót magam mellett és valószínűleg már megint túl jól sikerült a beilleszkedésem, ugyanis kétszer kérdezték meg hogy ez meg az merre van. (És meglepő, de simán útba irányítottam mindenkit, ugyanis megjegyeztem, hogy merről jöttem.)

Isar

 Park a folyó mellett

Én is csatlakoztam a szigeten napozókhoz 

Ki rendelt import kolbászt? Khmm, akarom mondani: bajor fiúkák Lederhoséban (bőrnaci, népviselet)

6 megjegyzés:

  1. Mekkora ágy, mekkora asztal és mekkora szekrény!!!!! Uramisten, úgy látszik csak nekem jutott mindenből a mini változat :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. áhh, az isztambuli miniszobámat kellett volna látnod, itt még a fürdőszobám is nagyobb annál!! :D

      Törlés
  2. Még jó hogy ráedzetünk egy kicsit a biciklizésre a hercegek szigetén :D, ott csak nincsenek ilyen terepviszonyok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. áhh, itt szerencsére sík a vidék, nem tudom nélkületek hogy tudnám magam felvergődni bármilyen dombra is :)) :D

      Törlés