2013. május 23., csütörtök

Bókok hada


Hétfőn anyuka ír reggelivel készült, amire meg is hívták egy házaspár barátjukat és a lányukat. Mindent végigkóstoltam, nagyon nagyon finom volt: különféle péksütemények, sajtok, sült ír virsli, lazac szeletek, avokádósaláta, lekvárok és még sorolhatnám. A gyerekek eljátszottak (rohangáltak) magukban úgyhogy bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Eleinte nem figyeltem, mert lakásfelújításról volt szó és meg is jegyeztem magamban, hogy de jó, hogy nem a politikáról meg az ország helyzetéről diskurálnak, mint az otthoni felnőttek. Majd a családi barát apuka hozzám fordult és konkrétan rákérdezett arra, hogy tényleg ennyire szar-e a helyzet nálunk, mint ahogy a német újságok leírják? Annyira nem vagyok otthon a politikában - egyszerűen csak nem érdekel a téma - de azért szoktam a neten híreket olvasgatni, meg azért lehet hallani mindenhol dolgokat. Most meg aztán főleg kellemetlen a helyzet, hogy megy a beszólogatás Angela Merkel és Orbán között oda-vissza. Úgyhogy egy "igen"-nel válaszoltam és innentől volt ott cenzúra, alkotmánymódosítás, kétharmados többség és még sorolhatnám.

A héten minden nap teljesen vizesen jött haza a kisfiú, ugyanis a focisuliban kint játszották, délutánonként pedig a héten minden nap esett az eső és lehűlt a levegő. Ez az idő azért rányomja az ember hangulatára is a bélyeget és tegnap a gyerekek olyan szinten piszkálták és szekálták, direkt hergelték egymást, hogy két külön szobába kellett őket küldenem, mert egyszerűen nem bírtak egy légtérben lenni veszekedés és sírás nélkül. Talán eddig ez volt a legrosszabb napjuk a gyerekeknek mióta itt vagyok, de miután szétválasztottam őket, csupán 10 perc kellett, hogy lenyugodjanak és lejöjjenek, majd tovább folytattuk a napot, akkor már az esti mese megnézésével. 

A kisfiúval hajókat hajtogattunk, majd előrukkoltam azzal az egyetlen dolgokkal, amit tudok még hajón és a csákón kívül hajtogatni: pénztárca. Nagyon tetszett nekik, úgyhogy kiadtam az utasítást, hogy színezzék ki. Nagyon szép (khmm.. inkább aranyos :P) művek készültek.

A kisfiú ma délutáni meccse, amire elmentünk a kislánnyal (szerencsére nem esett az eső egész nap):



Úgy tűnik a szülők tényleg meg vannak velem elégedve és ez nagyon is kölcsönös. Most tényleg jó helyen vagyok és ezt értékelem is. Minden nap rácsodálkozok, hogy mekkora mázlista vagyok, amiért kifogtam ezt a családot, igaz, hogy csak harmadjára :P 

Az apuka megköszönte, hogy mindig olyan szépen teszem le az ágyukra az összehajtott ruhákat (a gyerekek ruháit a szekrényükbe kell tennem, a szülőéket pedig ott hagyni a szobájukban): "Le kéne fényképezni és ezt mutogatni a következő ópereknek, hogy ezek után így kérjük :D" Mondom akkor már rákérdezek a vasalási technikámra, ugyanis talán itt fogtam a kezemben először vasalót: az előző helyeken sosem kellett vasalnom, a saját ruháimat pedig vállfán szárítom, így kirúgják magukat száradás közben. Csak tátották a szájukat, mert hogy pont olyan szép simán a ruhák, mint a boltban (ők mondták :P). Úgyhogy röpködnek a bókok, de legalább hangot adnak a jó dolgoknak, amit kifejezetten díjazok.

2 megjegyzés: