Szombat délelőtt nekivágtunk Dachaunak, hogy megnézzük a koncentrációs tábort. Az állomástól még egy bő fél órás gyalogút várt ránk, de nem a város szélén van, hanem lényegében megtartották a tábor területét, de mellette ugyanúgy folytatódik a város többi része kajáldákkal, boltokkal, lakóházakkal stb. A belépés ingyenes volt, fizetni csak az audio guide-ért kell, de mindenhez volt leírás angolul és németül is, így nem volt rá szükségünk.
A koncentrációs tábor kapuja, rajta: Arbeit macht frei
A börtöncellák folyosója
Pár plakát és fénykép
A müncheni városháza még horogkereszttel a tetején!
Külön falakon el volt helyezve a különböző nemzetekből egy-egy ember sorsa, hogy miként kerültek oda és mi lett a sorsuk. A magyar foglyok közül páran:
Egy szobában emléktáblák voltak kitéve, amit a rokonok, barátok csináltak az itt elhunytak emlékére (volt magyar emlékkő is)
Krematórium: végig lehetett menni a krematórium összes termén és mindegyiknek ki volt írva, hogy mire használták pl: fertőtlenítő, váróterem (!!!), vetkőző, gázkamra, melyre hatalmas betűkkel volt kiírva, hogy fürdőszoba, majd leírták, hogy hány hulla fért be egyszerre a kemencébe stb.
Újdonságként nem igazán értek dolgok, ugyanis az egyetemen rengeteget tanultunk ezekről a dolgokról, kötelező olvasmányokat kaptunk ezzel kapcsolatban, illetve tényleg minden félévben szóba került valamilyen formában a második világháború. Láttam embereket, akiket sokkal jobban megrázott a tábor. Mindenki tanulja ugyan történelem órán a második világháborút, külön órát szánnak a holocaustnak, de azért látni a képeket, hallgatni a túlélőket a videón egészen más.
Mindenképpen érdemes elmenni és megnézni a tábort: az első világháborútól, Hitler hatalomra jutásán keresztül egészen a tábor felszabadításáig minden le van írva időrendben és képekkel szemléltetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése