Vasárnap egy előadásra mentünk Furival. Egy ismerőse végigvezetett minket illetve még pár érdeklődőt München főterén és megálltunk a városkapunál illetve egyéb szobroknál, szökőkutaknál és domborműveknek és elmagyarázta a jelentésüket, a szimbólumok értelmezését stb. Nagyon érdekes volt, hiszen ezek mellett az ember simán elmegy városnézés közben, nem feltétlenül jutna eszünkbe felnézni egy hatalmas ház tetejére vagy bármiféle jelentést tulajdonítani egy-egy kisebb szökőkútnak. Utána még az egyik résztvevő vendégül látott mindenkit ebédre, majd még megnéztünk a témához kapcsolódó két filmet is.
Közben megérkezett Furiékhoz a cica. Már régóta tervben volt egy kiscica, de most adta be mindenki a derekát a családban. Úgyhogy a hétfő természetesen azzal indult, hogy átmentem hozzájuk macskázni. Ideje volt már, mert Isztambul után München azért egy elég erőteljes visszaesés állatok szempontjából. Nyilván mondanom sem kell, hogy Mia cica mindenkit az ujja köré csavart és én sem tudtam letenni a kezemből a kis cukorfalatot!
Hát nem gyönyörűséges cukorborsó??? ^^
A hét eseménye pedig már hétfőn lezajlott: amikor megyek a kisfiúért a napközibe, akkor ugyebár a napközis tanárok mindig köszönnek minden szülőnek/ópernek, hogy "hallo". Na most elszáguldva mellettem egy sötétebb bőrű napközis tanár simán rámköszönt törökül, hogy "merhaba"! Visszaköszöntem neki törökül, de utána percekig sokkolva álltam, hogy ezt mégis hogy? :D
:)
VálaszTörlés