Itt is előjött pontosan ugyanaz a szituáció, mint amit az előző családnál is átéltem (és amit elég sok óper valószínűleg jól ismer már): ha ketten vagyunk a gyerekkel, akkor imádnivaló, de ha a szülők is ott vannak, akkor teljesen máshogy viselkedik. Mostanában vettem ezt észre, nem tudom pontosan, mióta lehet ez így, de amikor anyuka és apuka nélkül vagyunk, akkor a gyerek csak úgy random odabújik hozzám, megfogja a kezem vagy azt mondja, hogy "ich hab dich lieb" stb. De volt már olyan, hogy amint anyuka belépett a szobába, a gyerek egyből kimászott az ölemből vagy elengedte a kezem stb. Úgyhogy igyekszem Babérlevéllel suli után játszótérre menni, ahol csak ketten vagyunk, ráadásul szépen el tud játszani más gyerekekkel, én pedig közben figyelem az eseményeket egy padról.
A poloskák ideje is megérkezett, ugyanis nem tudom hanyadjára hozzák rám a sikító frászt ezek a hatalmas rovarok teregetés közben! Nem tudom, hogy hány lehet az erkélyen, vagy hogy csak úgy bejárnak-e éjszakára melegedni, de néha szó szerint félek beszedni a ruhákat, mert bármelyik ruha kirázásánál előröppenhet egy hatalmas állat, persze mindez olyankor, amikor senki sincs itthon, hogy megvédjen engem! Apuka múltkor a nappaliban talált egyet és kedvesen kitette a szűrét a házból. Nem tudom, hogy csak azért nem ölte-e meg mert akkor bűzlik vagy pedig alapból ilyen jófej-e.
Anyuka pedig ismét remekelt:
- Hédi, adok neked két szabadnapot, amikor jön a barátnőd.
- Miért? *meglepődött fej*
- Csak úgy. Válassz ki két napot, csak szólj előre, hogy melyiket.
Kedvessége határtalan. ^^ (Megjegyezném, hogy N annak idején nemhogy szabad napot adott volna, de Marcsit is ugyanúgy befogta dolgozni!)
Kimaradt képek:
Magyar vacsora
Meccs (bár gondolom magától is rájött volna mindenki :P)
Kiscsaj cicanézőben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése