2013. január 27., vasárnap

Az első nap




Reggel 11 körül kikecmeregtem a szobámból, hogy megnézzem, mi a helyzet. Belépve a nappaliba a következő kép tárul elém: az apuka áll a tv előtt és egy világító rózsaszín valamivel hadonászik. Értsd: golfozik. Eddig még csak a tv-ben láttam ilyet, hogy valami szarral hadonásznak és a lépernyőn megjelenik minden, amit éppen imitálnak. "Reggeli sport" - magyarázza az anyuka.

Elkezdte a kislány körbemutogatni a játékait és a könyveit. A kezembe nyomott egy török könyvet:
- Olvasd fel nekem!
- Őőőőő... Inkább meséld el, hogy mik vannak a képen! - vágtam ki magam.
Eltelik majd egy kis idő, mire én törökül fogok tudni neki olvasni. Még szerencse, hogy vannak német könyvei is.

Felöltözködtünk, hogy elinduljunk reggelizni. Déli 12 órakor ültünk le reggelizni egy helyre. Tele volt minden, és hihetetlen, de tényleg mindenki délben reggelizett! Mondta az anyuka, hogy hétvégén 10 előtt senki ki sem megy az utcára. Mindenféle finomságot hoztak az asztalra: különféle kenyereket, felvágottakat, sajtokat, bundáskenyeret (végre valaki nincs rosszul attól, ha valami bő olajban sütnek), tükörtojást, virslit, lekvárt, mézet, vajat, nutellát, paradicsomot és uborkát. Minden nagyon finom volt és ehhez jött még egy pohár, amiből akárhányszor kiittam a teámat, töltöttek bele újat. Itt mindenki ízesítetlenül issza a teát, de azért ez nekem egy kicsit durva volt, úgyhogy tettem bele mézet.

Kaja után elmentünk a dokihoz gyógyszereket feliratni a kislánynak. Ekkor történt a következő beszélgetés is az anyukával:
- Ugye hogy én is kétnyelvűen nevelkedtem.
- Mármint azt hogy?
- Hát német és török.
- Hogyhogy?
- Nekem törökök a szüleim.
- MIVAN??? - fakadt ki belőlem.
Úgyhogy helyesbítenék: nem Törökországban vagyok egy német családnál, hanem Törökországban vagyok egy török családnál, aki Németországban nőtt fel. Az anyuka életéről eddig csak annyit tudtam, hogy Némeországban született, a szülei még mindig ott élnek és ehhez még hozzátettem a világos haját, bőrét, szemét és a szeplőit: valahogy full németnek gondoltam. Plusz a kislánnyal kizárólag németül beszélnek, csak maguk között váltanak át néha németről törökre.

Ezután még elutaztunk az anyuka nagynénjéhez. Ekkora házat egy embernek... A nappali úgy nézett ki, mint egy múzeum: amikor bement oda a kislány olyan stresszben voltam, hogy lever valamit, hogy le se mertem ülni és igyekeztem minél hamarabb kitessékelni onnan. Csakhogy a kutyához sem mehettünk vissza, ugyanis elég kanos volt ahhoz, hogy a kislányt bármely oldalról elkezdje hágni. Ő élvezte, mert azt hitte, hogy a kutya játszik, én meg nagyon röhögtem, mert tudtam, hogy egyáltalán nem játszani akar. Az anyuka is röhögve mondta a kutyának, hogy "Hagyd békén a lányomat!". Úgyhogy felmentünk játszani egy kicsit a barbikkal, pónikkal stb. utána uzsiztunk egy kis gyümölcsöt és irány haza. Egy ideig megint dugóban álltunk, kb. minden reggel és késődélután ez a helyzet a városban.

Este vacsora után átadtam a kis ajándékaimat, amit nekik hoztam: egy üveg aszút, egy Boci bonbont, 6 db Túró Rudit és két csomag franciakártyát, amin Budapestről illetve Magyarországról vannak képek.
- Kürtős kalácsot nem hoztál? - kérdezte az apuka.
Baromira meglepődtem, hogy még mindig emlékszik erre a szóra.

Ma reggel pedig örömmel újságolta az anyuka, hogy tegnap játszottak a kártyával és mennyire szépek a lapok, majd mégegyszer megköszönte.

Napi gyerekszáj vacsora közben:
- A gyurma olyan puha, mint a kaka... - gondolkozik el a kislány.
Szülőkkel összenézünk, igyekszünk nem beleröhögni a gyerek képébe.
- ... és ahonnan a kaka kijön - folytatja.
- Azt majd evés után elmeséled - vág közbe az apuka.
- De a kaka! 
- Majd evés után elmeséled.

A mai sétám során készített képek:






3 megjegyzés:

  1. azért azt meghallgattam vna, mikor a török/német apa megpróbálja kimondani a "kürtőskalács" szót :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meglepődnél, milyen ügyesen nyomja :D

      Törlés
  2. terülj terülj asztalkám...majd dobd be nekik a csülkös pacal ötletét egy kis agyvelővel...:D :D :D skype valamikor!!!!! csók és ölelés!

    VálaszTörlés