Vasárnapi kirándulás: Fűszer bazár, Kék mecset és Elsüllyedt palota

Vasárnap már igazi kirándulós idő volt, úgyhogy felkerekedtünk és áthajóztunk az európai oldalra Eminönübe. Első állomásunk az ott lévő mecset volt, ahol tökélyre fejlesztettük a fejkendő megkötésének művészetét:

Macskamágneses vagyunk ^^

A 99 gyöngy Allah 99 nevét jelképezi, a hívők nem csak ima közben, de az utcán séta közben is mondogatják az istenük neveit:

Madárkaja árus

Majd irány a fűszerbazár:

Sultanahmet tér - Egyik felén a Hagia Sophia, másik felén a Kék mecset:

Hitler-cicus

Majd irány a Kék mecset! Éppen imaidőben érkeztünk, úgyhogy nem tudtunk bemenni. Addig sétára indutunk a kertjében, amikor is egy pasi leszólított minket, hogy önkéntes és hogy nemsokára kezdődik egy ingyenes előadás angolul a muzulmán vallásról és a Kék mecsetről és menjünk vele. Kb. időnk sem volt válaszolni, már vitt is minket. Az előadás előtt volt ingyen süti meg tea is. A prezentáció tényleg nagyon érdekes volt, sok kérdésemre választ kaptam az iszlámmal kapcsolatban, úgyhogy megérte elmenni! Ráadásul pont véget ért az ima is utána, úgyhogy indultunk is a Kék mecsetbe!

A mecsetbe két sorban lehet bemenni: a főbejáraton csak a törökök mehetnek be, az oldalsó bejáraton pedig a turisták. Természetesen a helybelieknél jóval rövidebb volt a sor, úgyhogy oda álltunk be, felbuzdulva azon, hogy a fűszer bazárban az egyik eladó nem hitte el, hogy magyar vagyok "Turkish face, turkish face!". A biztonsági őrök előttünk egy csomó (főleg szőke) turistát átküldtek a másik bejárathoz, de mi átmentünk a rostán, úgyhogy kb. csak 5 percig kellett sorban állnunk, azt viszont sajnos végig egy ordító gyerek mellett. :P

Majd ettünk egy kis mediterrán kukoricát :)

Majd az Elsüllyedt palota következett, ami egy föld alatti víztározó:

Itt van két  medúza gorgó is (kígyóhajú nő), amik el vannak forgatva, ugyanis a legenda szerint, akire ránéz, az kővé változik:

Megérkezett Marcsi ^^

Pénteken már nagyban Marcsi érkezésére készültem: addigra már minden ki volt takarítva és a programokat szerveztem, illetve azt, hogy hogyan jutok el érte a reptérre és hogyan jutunk haza. Előtte azért kijárt a pihenés is: Mártival elmentünk egy hamam-ba, azaz török fürdőbe! Ezt is mindenképpen ki akartam próbálni, mert már nagyon sokat hallottam róla. A lényeg annyi, hogy bugyira kell vetkőzni, be kell menni egy baromi forró és párás terembe, ahol le kell borogatni magad vízzel, majd kifeküdni a terem közepén lévő kör alakú padra. Kb. 20-30 percig ott kell feküdni (nagyon kellemes), amíg a bőrünk fel nem puhul. Majd egy néni (aki általában szintén félpucér) jön egy dörzsikesztyűvel és végigdörzsöl mindenhol. Anyuka és Márti is mondta, hogy akárhányszor fürdik az ember egy nap, itt rengeteg elhalt hámréteg jön le a testünkről és hogy a legtöbb turista szégyenkezik amiatt, amiért annyi kosz jön le róla, de ez mindenkinél így van. Nálam is így volt, a néni mondta/mutogatta, hogy hogyan feküdjek és végigdörzsölt, majd megmosta a hajam, végigszappanozott és kicsit meg is masszírozott. Mindezt persze 37 líráért, de olyan tisztának érzi magát az ember, mint előtte még soha. Nagyon kellemes volt, ha itt maradnék, biztos, hogy mennék máskor is!

Utána irány az ovi, majd a reptér. Hiába indultam el korán, sejtettem, hogy Marcsi hamarabb keveredik ki a reptérről, mint én az isztambuli délutáni forgalomból. Így is történt, addig Marcsi pihent egyet a reptéren. Amikor végre megtaláltuk egymást, akkor irány a reptéri transzfer busszal a Taksim tér, majd onnan le a kompállomás, onnan irány Kadiköy, majd busszal haza. Úgyhogy este 9 volt, mire hazaértünk - persze holtfáradtan - úgyhogy jól esett mindenkinek lezuhanyozni majd ágyba bújni.

Esti teázás a kabatasi kompállomáson:

A kompon:

A hétvégét különféle programokkal töltöttük: szombaton irány a Herceg-sziget, ugyanis megint 27 fok felett volt a hőmérséklet. Egy hosszú hajóút után megérkeztünk a szigetre, nézelődtünk, fagyiztunk, Marcsi pedig macskákat fotózott :P (Mondtam neki, hogy ha Isztambul összes macskáját le akarja fotózni, akkor igencsak hamar be fog telni a memória.)

Már a Herceg-szigetek legnagyobbikán:

 A szomszéd padon üldögélő és vodkát piáló miniszoknyás és törökül hadaró öreg nénike, akihez később a rendőrséget is kihívták:

Az ún. török pizza (már feltekerve):

Kilátás a kis étteremből, ahol kajáltunk:

A kompon Kabatas felé:

Az Istiklal utcán (Marcsi és Márti):

Töminyomi:

 Az Istiklal utcán közlekedő villamos:

Megjött a nagyi

Megérkezett a nagymama (végre valakinek durvább akcentusa van a családban németből, mint nekem), úgyhogy ma is hamarabb felszabadultam, illetve a holnapi napot megkaptam szabadnapnak, mivel anyuka, nagymama és gyerkőc elmennek valamelyik parkba, hogy csapjanak egy jó kis anya-lánya-és-annak-a-lánya napot. Ennek örömére ismét találkozok Lorenával, a német óperrel, a többit meg majd még meglátom. Takarítani már nem kell, ugyanis a hét eddig a szokásos teendőimről illetve a szobám rendbepofozásáról szólt, hogy mire Marcsi jön, ne homokvihar-nyomos ablakkal és poros szobával várjam. A bőröndömet is már félig bepakoltam, hogy helyet csináljak az ő cuccainak. Pakolás közben fel sem fogtam, hogy éppen a már kevesebb, mint két hét múlvára eső hazautamra készülök. Már megvettem a buszjegyemet Münchenbe (Happy hours akciót fogtam ki, úgyhogy megúsztam 5.000 ft-ból!), de még mindig nem igazán tudom elképzelni, hogy hamarosan hazamegyek, majd egy bő otthon töltött hét után ismét irány egy új család egy új városban.

Kimaradt anyagbazáros képek, amikor itt volt Timi családja: