A pénteki estémet megint csak Mártival töltöttem. Átmentünk az európai oldalra, de már rögtön a kompon összefutottunk két barátjával: egy kínai és egy török sráccal. Angolul folytattuk tovább a csevejt, de néha átváltottak törökre vagy éppen mi magyarra. Ahogy a kínai srác megtudta, hogy én is magyar vagyok, egyből rákezdte: "Mi a pálya faszikám?". Én csak röhögtem, de az este folyamán még előrukkolt pár magyar mondattal a szokásos köszönöm, szívesen, hogy vagy mellett, pl. "Csőváz apukám!", "Szájbergyerek kérjél bocsánatot" stb.
Elmentünk az Isztikál utcába és annak az egyik kis utcájának a kis utcájába, ahol már a másik magyar lány, Andi már várt minket. Beültünk egy helyre, ahol spanyol zene ment élőben, sörözgettünk, beszélgettünk, elvoltunk minden lehetséges nyelven. Majd hajnali 1 körül felkerekedtünk és irány kagylót enni! Össze sem tudom számolni, hányszor jártam pár tengerparti városban, de eddig egyszer sem sikerült még odáig jutni, hogy egyek is belőle. Most viszont a többiek kijelentették, hogy sör után ez már-már kötelező program. Andi megmutatta hol kell szétnyitnom és hogyan egyem meg. Rizzsel van töltve a kagyló, tehát nem a csupasz állatot ettem, hanem ezt a töltött verziót árulják az összes sarkon. Nagyon finom volt, utána ettem egy rántott kagylóval töltött kiflit is, majd belekóstoltam a kínai srác birkabéllel és belsőségekkel töltött szendvicsébe is. Agyon volt fűszerezve, úgyhogy ha nem tudnám hogy mi az, biztosan megenném én is. A kagylónak viszont finom hal íze volt, biztos hogy máskor enni fogok majd.
Ebben a városban végre van éjszakai busz, de ha az éppen nem indul, akkor bármikor be lehet ülni egy dolmusba, ami a nap minden órájában jár és viszonylag olcsó. Ezeket sárga 9 személyes minibuszként kell elképzelni, aminek ki van írva az elejére, hogy merre megy. Ha jó, ami éppen jön (nem kell aggódni, percenként megy el egy melletted, még éjszaka is!) akkor csak intesz egyet, az megáll, odanyújtod az aprót és indultok is. Ennek a járműnek az érdekessége, hogy nincs megállója, ott szállsz be és ki ahol éppen kedvet tartja: szólni kell, hogy a következő lámpánál tegyen ki, az már nyitja is az ajtót menet közben és ha megáll, kiszállhatsz. Anyuka tanácsai a dolmushoz: "Soha ne ülj előre, nehogy a sofőr keze eltévedjen! Én már jártam úgy, hogy beszálláskor a combomra csapott, hogy na akkor indulás!", "Bárhol is vagy, ha az utolsó ember kiszáll, akkor szállj ki vele te is és inkább fogj egy taxit! Ezek a járművek nincsenek bejelentve és biztonságosabb mindig kiszállni az utolsó emberrel."
Fél 3 körül már itthon is voltam és irány az ágy. Persze már megvolt a másnapi programom is, Márti már szerdán elhívott egy kiállításmegnyitóra, amit pár ismerőse szervezett. Úgyhogy este ismét csak irány a kikötő, ahol a többiekkel találkoztunk, majd együtt elmentünk a kiállításra. Nos, nem igazán így képzeltem el: az egész egy szobából állt és hát a művészkedést sem igazán vitték túlzásba. Az egyik sarokban cipős dobozok voltak pólókba és pulcsikba csomagolva és ezeket tették egymásra, különösebb tehetségre azért ehhez valljuk be, nincs szükség. A másik sarokban a földön rengeteg színes gyurmából készült különböző méretű rózsafejek voltak. Hozzátenném, hogy ugyanilyet csináltam én is valamelyik nap, amikor a kislánnyal gyurmáztam. Ezenkívül volt még pár bazárban vett festmény, amire színespapírból piramisok voltak hajtogatva, és ennyi volt a nagy mű. Kifelejövet mindenki suttogva a saját nyelvén megjegyezte, hogy ez igazán nem volt egy nagy szám, majd elindultunk, hogy találkozzunk egy másik magyar csapattal, akik három napig vannak Isztambulban egy ösztöndíjas kirándulás keretében. Beültünk egy helyre, sörözgettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Erőteljes többségben voltunk, nagyon vicces volt ennyi fiatallal, Magyarország különböző pontjairól eltölteni egy estét Törökországban, akikkel amúgy otthon valószínűleg soha nem találkozok. Volt két német lány is, de megint csak megbizonyosodhattam arról, hogy a német fiatalok gyökerek, már meg sem lep egy fél éves Náciland-ben tartózkodás után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése